F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

MŰHELY - Gere László: Gótikus csillár és asztali gyertyatartók töredékei az ozorai várkastélyból

A csillártartozékok két különböző műhelyben készülhettek, s minden bizonnyal két csillárhoz is tartoztak. A két csillárhoz tartozó töredékek anyagösszetételében kimutatható hasonlóság (ezüst és arzén tartalmuk, s a réztartalmuk közötti eltérés sem nagyobb 6-8%) azonban arra utal, hogy a két műhely között sem időben sem térben nem lehetett jelentős távolság. A két csillárnak nemcsak az anyagösszetétele, de földbekerülése sem esik egybe. Az 1., 2. sz. leletek a 15. század legvégén, 16. század elején kerültek a földbe. A 3-5. sz. tárgyak földbekerülése viszont a hódoltság kor elején következett be. A készítésük közötti időkülönbség ettől nagyobb nem, de kisebb lehetett. A csillár rekonstrukciója és művelődéstörténeti jelentősége Az eddigiek során bizonyítottuk a leletek együvé tartozását, s meghatároztuk földbekerülésük korát. A gyertyafoglalatok egyértelművé tették, hogy a töredékek valamiféle világításra szolgáló eszközhöz tartoztak. Annak bizonyítékát, hogy ezek a töredékek valóban egy - pontosabban két teljesen azonos szerkezetű - csillár tartozékai, Jan van Eyck: Az Amolfini házaspár című képén találtam meg.

4 (7. ábra) Az 1434-ben készült festményen ábrázolt csillár cseppfogótányérja pontosan megegyezik az ozoraiéval, a gyertyafoglalat azonban nem szögletes, hanem kerek. Ilyen a kőszegi várból került elő, cseppfogótányérral együtt.

5 Elképzelhető természetesen, hogy Ozorán is hengeres foglalat tartozott a csillárhoz, csak nem bizonyítható. Olyan hengeres foglalatot, amely a cseppfogótányérhoz kapcsolható lenne, nem találtunk. A hat-nyolcszögletű gyertyafoglalatot Holl Imre későbbinek tartja a hengeresnél, s a kőszegi példány valóban ezt látszik igazolni. A Borsod megyei (korábban szendrőinek tartott) emberalakos gyertyatartón szintén szögletes foglalat van. Az emberalakos gyertyatartót Gerevich László a 15. század elejére keltezi, ezt a korhatározást Holl Imre is elfogadja.

6 A szögletes foglalatok korai keltezésére ez azonban nem bizonyíték. A BTM gyűjteményében 52.450 lelt.sz. szereplő ún. szendrői gyertyatartóról a leltárkönyvben ez áll: „...átfúrt kezéből a gyertyatartó részek hiányoznak..." A gyertyafoglalat valószínűleg kiállítási célzattal került az emberalak kezébe, előbb egyikbe, majd később mindkettőbe. Gerevich László erre még külön felhívja a figyelmet.

7 Az emberalakos gyertyatartóknak a csillárokkal azonos szerkezetű cseppfogótányérjuk volt, mint azt a müncheni

8 és a Skofja Loka-i példányok is bizonyítják.

9 Ennek a két, 14. század végére, 15. század elejére keltezett emberalakos gyertyatartónak a cseppfogótányérja és a gyertyafoglalata teljesen azonos a Kőszegen találtakkal. A dodrechti és a hágai Szt. Jakab templom csillárának cseppfogótányérjait az ozoraival azonos áttörés díszíti, felső részük az ozoraival ellentétben erőteljesen kiszélesedik, szinte már tál alakú. A hágai csillár gyertyafoglalata is azonos az ozoraival, míg a dodrechti gyertyafoglalatok minden oldalról áttörtek. Mindkét csillárt a 15. század utolsó negyedére keltezik.

10 Az emberalakos gyertyatartók azonban mégis bizonyítékul szolgálnak a szögletes gyertyafoglalatok korai keltezéséhez. A jászágói emberalakos gyertyatartó 70% körüli rezet, 14-15% cinket és ugyanannyi ónt, valamint kisebb mennyiségű ólmot, antimont,