F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

FORRÁS - Horváth Hilda: Kőszeghy Elemér: Ingó műemlékek jegyzéke. Iparművészeti Múzeum, Adattár

FORRÁS 69 Horváth Hilda KŐSZEGHY ELEMÉR: INGÓ MŰEMLÉKEK JEGYZÉKE Iparművészeti Múzeum, Adattár Kőszeghy Elemér életművéhez szervesen hozzátartozik kéziratos hagyatéka, melyet az Iparművészeti Múzeum őriz. Kőszeghy (Winkler) Elemér (1882-1954) művészettörténész és festő volt egy személyben. 1914 és 1919 között a kassai múzeumot igazgatta, majd visszavonult, négy évig Tátraszéplakon tájképeket festett, azután több mint egy évtizedig Lőcsén élt. A szepesdaróci templom középkori falfestményeit restaurálta és ismertette. 1938 és 1945 között az Iparművészeti Múzeum főigazgatója volt. Ekkorra már, 1936-ban megjelent alapvető kézikönyve a magyarországi ötvösjegyekről, melynek kézirata az Iparművészeti Múzeum Adattárában található, ahol az általa összeállított Ingó műemlékek jegyzékét is őrzik. A kézirat elkészítésének körülményeiről, a munka szervezéséről meglehetősen keveset tudunk, csupán sejthetjük az indokokat és az összeállítás módját. A magyarországi ingó műemlékek jegyzékének összeállítása már a század elején felvetődött, éppen az O. M. Iparművészeti Múzeumban 1907-ben rendezett ún. „amateur", azaz a magángyűjtők kollekcióit bemutató kiállítás kapcsán. A tárlat több ezer darab műtárgy segítségével nyújtott áttekintést a budapesti gyűjteményekről.

1 Elkészült a beérkezett műalkotások, iparművészeti tárgyak szakleltára, mely katalógus formájában is megjelent, Csányi Károly összeállításában. Ugyanakkor, a tárlat kapcsán felvetődött elképzelés, hogy az ingó műemlékek jegyzékbe vétessenek,

2 nem valósult meg. A későbbiek során pótolhatatlannak tűnt az elmulasztott történelmi pillanat, hiszen a körülmények megváltozása többé már nem tette lehetővé a teljes magyar ingó-állomány feldolgozását. Előbb az első világháború pusztításai tették lehetetlenné, majd a Tanácsköztársaság zilálta szét a tulajdonviszonyokat, végezetül pedig a trianoni békekötés akadályozta meg a magyar ingóságok együvétartozását, s nyilvántartásba vételét. 1920 után a műkincs állomány jó része a határokon kívül rekedt, például a felvidéki magyar főúri magántulajdonban lévő tárgyak sorozatos árverések során kerültek új tulajdonosokhoz. A magyar uralkodó osztály elveszítette földtulajdonát és magánkincstárait is. Kőszeghy Elemér, aki minden bizonnyal jól ismerte a magyar műkincsek e tragédiáját, s különösen a felvidéki magánjavak sorsát, szinte múzeumigazgatói kinevezésével egy időben kezdett el egy nagy vállalkozást, mely a történelmi körülmények miatt sajnos nem lehetett teljes. Munkatársaival együtt meglátogatták a budapesti és vidéki magángyűjtemények egy részét. A bécsi döntések lehetővé tették, hogy az ideiglenesen Magyarországhoz kerülő területeken is járjanak. A feldolgozásnál, az adatnyilvántartásnál a személyes adatfelvétel mellett elsősorban az O. M. Iparművészeti Múzeum-