F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)
MŰHELY - Váli István Csaba: A cserépkályha a barokk és késő barokk időszakban
6. Cserépkályha elemei elölről és hátulról, 1770 körül. Fotó: Váli István Csaba egy példányban Fertődön is megtalálható. 42 Különbség csupán aranyozásukban van, díszítésük egyébként azonos. Valószínű, hogy esetükben sablont használtak. Az együttes egy másik kályhájával 43 megegyező példány van Nagycenken 44 (9, ábra) és Kismartonban 45 is. Ismétlődő eleme néhány edelényi kályhán is felbukkan. 46 A klasszicizáló késő barokk stílus kályháinál az oldottabb körvonal helyett a szigorúbb megjelenés került előtérbe. Először a tömeg hullámzása csillapodott le, a kályha forgástest alakú lett, majd a dekoráció is megmerevedett, nyugodtabbá vált. A kagylódísz helyett füzérek és medaillonok jelentek meg a kályhákon szimmetrikusan elhelyezve. Gyakoribbá vált a sablon használata, mivel azonban azonos megjelenésű kályhát nem lehet sok példányban eladni, eltérő darabok készítésére is találtak megoldást a mesterek. A forgástest ugyanis sorozatgyártási lehetőséget rejt magában. Ha az elemek csatlakozási helyét szabványosítják, akkor gyakorlatilag az arra a bizonyos helyre alkalmas elemek közül bármelyiket választhatják, s ha mindegyik elemből többfélét készítenek, akkor számtalan variáció állítható elő úgy, hogy a sablon használatát a szemlélő fel sem tételezi. A fémlábakon álló átlagos kályha ebben az időben a következő elemekből állt: lábazati párkány, tűztér, középső párkány, átmeneti tag, felépítmény, koronázó elem. Általában minden szint három részre bomlott. A bontás kötésben volt, így ez a kályha állékonyságát nem veszélyeztette. A párkányokat ugyanazzal a módszerrel húzták ki, mint az épületek párkányait, természetesen a kiégetéshez és az összeépítéshez hátul merevítőbordákkal kellett őket ellátni. A tűztér elemeit úgy készíthették, mint a barokk korban a díszkályha összes elemét, sablonra fektetett agyaglemezzel, amelyet szikkadás után daraboltak fel és láttak el merevítőbordával. A tervezett dekorációt csak ezután hordták fel. Ha az aranyozás mértéke eltért, két egyébként teljesen azonos kialakítású kályha sem tűnt egyformának a szemlélő számára. A díszítőmotívumokat úgy képezték ki, hogy az egymáshoz csatlakozó elemek közötti hézagot minél jobban rejtse. A felépítményt szintén sablonra készítették. Ha az agyaglepényt két rétegben hordták fél a sablonra, akkor a sablon alapformáját változtatni tudták, például a kannelurás
