F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

MŰHELY - Somorjay Sélysette: 18. századi városi lakóépületek belső kialakítása. Funkció és dekoráció kapcsolata a lakóhelyiségekben

13. Sopron, Fő tér 6. A középső festett lakószoba részlete. Fotó: Hack Róbert, 1996. A 18. század közepe táján még jelentős különbség mutatkozik a polgárság és a nemesség városi lakóházai között alaprajzi vonatkozásban és a terek használatát tekintve egyaránt. Ez a különbség a 18. század utolsó harmadában kezd elmosódni, amikorra kialakulni látszik a polgári lakóházaknak egy, a városi paloták alaprajzából és belső kialakításából derivált formája. Altalánossá válik a piano nobile-n kialakított három lakószoba, amelyek funkciója immár határozottan eltér egymástól, éspedig az elméleti irodalomban javasolt három alaptípusnak - fogadószoba, szalon, hálószoba (12. ábra) - megfelelően. A falképzés ugyancsak az ott megfogalmazott elveket követi. Egy-egy helyiségtípushoz az eredeti koncepció egy-egy jellemző motívuma kapcsolódik; ezek a század vége felé sokszor a szimbolikus jelzésig egyszerűsödnek. Példaként a soproni F abricius-házat^ említem, amelynek háromsejtes festett lakószobái közül a középsőt a klasszikus értelmezésnek megfelelő architektonikus festés díszít (13. ábra). A kifestés vezérmotívuma a vázadísz, amely korábban a festett építészeti terekben a csegelyekben vagy a supraportban fordult elő, majd egyre nagyobb hangsúlyt kapott, mígnem közhelyszerűen általánossá és utalás jellegűvé vált, mint ezt egy pécsi lakóház

14 középső helyiségének provinciális kifestésé jól példázza (14-16. ábra). Hasonlóképpen