F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

MŰHELY - Gere László: Gótikus csillár és asztali gyertyatartók töredékei az ozorai várkastélyból

6. 15-16. századi gyertyatartónyelek. Fotó: Gere László Ez utóbbi adat is megerősíteni látszik a két műhelyközpont térbeni és időbeni közelségét. ///. csoport Az ide tartozó két gyertyatartóban a réz aránya 80% alatti, a cinktartalom viszont igen magas, 16-17%, az ón antimon aránya 1% körüli. Az összetételbeni változást formai változás is kíséri. A váza fölé helyezett baluszter itt is megmarad, a formai elemek közötti elválasztó korongok azonban jóval szélesebbek: 4,6-5 cm átmérőjűek. A III. 1. sz. nyél teljesen ép, hossza: 13,2 cm. Felső, üreges végébe menetet vágtak. A III. 2. sz. nyéltöredék vázájának átmérője bár jóval nagyobb mint az előzőé, a váza magassága ugyanakkor mégis: 3,6 cm, sőt a két elválasztó korong közötti távolság is azonos, 1,5 cm. IV. csoport A két török gyertyatartó tartozik ebbe a csoportba. Anyagösszetételükben a réz ólom arányban van lényeges eltérés. Ki kell emelnünk azonban azokat a jellemzőket, amelyek mindkét török gyertyatartóra jellemzőek, s az előzőekben nincsenek meg: 1. mindkettőből hiányzik a vas 2. magas az ólom és az arzén tartalmuk. Észrevételek a gyertyatartók készítéséhez Valamennyi gyertyatartó öntéssel készült. A gyertyatartók belülről üregesek, a Il/a. 2. sz. nyélben még az erősen átégett formázó homok is benne maradt, ez az öntés egyértelmű bizonyítéka. A gyertyatartókat öntés után esztergán megmunkálták, majd polírozták. A szögletes foglalatokat azonban nem lehet esztergálni, azokról az öntési varratokat kézi reszelővel kellett eltávolítani. Az esztergára történt felerősítés nyoma jól kivehető a III. csoport két gyertyatartójának középtengelyében: a 3,4 mm átmérőjű 1 mm mély mélyedés az eszterga kúpos rögzítőtengelye számára készült. Az I. csoport gyertyatartóinak törésfelülete tömör, sima, mindegyik nagyon jó minőségű öntvény. A II. csoport gyertyatartóinak törésfelületein csak kevés, nagyon piciny lyuk van, jó minőségű öntvények. A II. 4., II. 5. sz. gyertyatartónyelek azonban