F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

MŰHELY - Váli István Csaba: A kandallófűtés vázlatos története

MŰHELY 177 Váli István Csaba A KANDALLÓFŰTÉS VÁZLATOS TÖRTÉNETE* A helyiségben rakott szabad tűz a legegyszerűbb fűtési mód. Meglepő, hogy az ebből kialakult fűtőberendezés a nyílt tűz füstjét elvezető kandalló mégsem olyan ősi, mint például a kemence. Az olyan egyszerű megoldás még nem tekinthető kandallónak, mint az alföldi istállók béreskohója, ahol a füst elvezetésére a falon a tűzrakóhely felett lyukat hagytak ki

1

. A kandallónál a tűzrakóhelyen kívül a füstöt összegyűjtő és a szabadba kivezető füstfogót is találunk. Kezdetben a füstfogó berendezés a füstöt csak a padlásra juttatta, később egy füstelvezető csatornával, a kéménnyel, a szabadba. A füstfogó őse a vesszőkből fonott szikrafogó lehetett. Ezt a födém nélküli, gyúlékony fedésű lakóházakban alkalmazták a balti tenger mellett,

2 és Jugoszláviában

3 is a közelmúltban, hogy a tűzből kipattanó szikra a szikrafogó ágfonatnak nekiütközzön és visszahulljon. Ez a megoldás még tűzveszélyes volt, ezért az ágakat sárral tapasztották be, így már nemcsak a szikrát szűrte ki, hanem a füst útját is befolyásolta. Ilyen füstfogót később fából is készítettek, amelynek a ház homlokzatán lévő nyílással, majd a kéménnyel történő összekötése eredményezte a kandallót. Nagy Károly hálószobájában már 814 előtt állt az írásos adatokból ismert legrégebbi kandalló.

4 Milanóban Angilbert püspök fogadószobájában volt 859 körül kandalló. Angliában a 10. századból, Franciaországból Puy-en Velai-ból a 12. századból ismerünk kandallót.

5 Ezek feltehetően már komolyabb, díszes alkotások voltak. Az egyszerűbb, csak fejlődéstörténeti szempontból érdekes kandallók nyom nélkül enyésztek el. Az építészek először a kandalló formai kialakításával foglalkoztak. Sebastiano Serlio (1475-1552) öt könyvének egyikében leírja a kandallókeretezés és a kandallónyílás szerinte szép arányait.

6 Vincenzo Scamozzi (1552-1616) DelF Idea della Architektúra universale című, 1615-ben megjelent művében a kandallókat a falhoz való viszonyuk szerint osztályozza.

7 A római kandalló a falban, a félig sátorszerű változata részben a fal előtt van, a sátorszerű pedig kilép a fal elé. Szerinte ez utóbbi a legszebb. Johann Friedrich Penther: Ausführlichen Anleitung zur bürgerlichen Baukunst című, Augsburgban 1775-ben megjelent művének második részében kétféle kandallót különböztet meg.

8 A fekvő négyszög formájú és fával fűtött kandallót francia kandallónak nevezi, az álló formátumú tőzegfútésest hollandnak. Szerkezetükre nem tér ki, csak a méretükre, egy kisebb helyiségbe 3-4, egy szobába 4-5, egy terembe pedig 6-8 láb széles kandallót javasol. Magasságuk minél kisebb legyen, ne haladja meg az öt lábat. A kandalló csak látszatra és szerkezetére nézve volt egyszerű, bánni vele korántsem volt könnyű, sok bosszúságot okozott használójának. A gazdagon díszített, brokátokkal, gobelinekkel ékes helyiségeket a visszacsapódó füst beszennyezte, miközben megfelelő hőmérsékletet nem biztosított, így előfordult, hogy XIV. Lajos asztalán a bor * Az itt közölt szöveg a szerző 1984-ben írt doktori disszertációjának rövidített változata (részlet)