F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)
MŰHELY - Váli István Csaba: A cserépkályha a barokk és késő barokk időszakban
MŰHELY 163 Váli István Csaba A CSERÉPKÁLYHA A BAROKK ÉS A KÉSŐ BAROKK IDŐSZAKBAN* A kialakulásától a barokk korig a kályhacsempe készítés és a cserépkályha szerkezete alig változott. A kályhacsempéket faformába préselt agyaglepényből készítették, amit a hátoldalon peremmel láttak el az összeépíthetőség érdekében. A kályha formája is szük határok között módosult, volt amikor a tűztér különvált a felépítménytől, volt amikor egy tömbben volt azzal. Keresztmetszetük általában négyszög, ritkán kör vagy sokszög alakú. Néha a tűztér és a felépítmény nem azonos keresztmetszetű. A kályha belső szerkezete viszont végig teljesen azonos volt, csak osztatlan belső teret tett lehetővé a füstelvezetés mászókéményes megoldása. A stílusirányzatok a kályhacsempe kialakítását és a kályhát lezáró párkányt befolyásolták leginkább. A csempeméret hosszú ideig szinte állandó, leggyakoribb a 20x20 cm-től a 20x40 cm-ig terjedő nagyság. 1 A reneszánsz kor végén fejlődött az anyagművesség oda, hogy ezeknél nagyobb, táblaméretű kályhaelemek gyártására is vállalkozhatott. 2 Ilyen megnövelt méretű elemekből készültek a barokk kori díszkályhák és a használati kályhák egy része. 3 Munkács várának 1783-ból származó felmérésén 4 találunk kályhaábrázolást. Ezek nem díszkályhák voltak. Érdekes megfigyelni, hogy milyen zömökek. Falazott alapon két sor csempe a tűztér, felette négyzetes hasáb vagy kocka a felépítmény. Három párkány van a kályhán, a tűztér alján, a tűztér és a felépítmény között, és a felépítmény tetején. A kályhák lehetnek akár 17. századiak is a felmérés időpontjából és a kályhák élettartamából következően. E típus tulajdonképpen kortalan, rendkívül egyszerű formáját nem kezdte ki sem az idő, sem a divat. A budai régi városháza (I. Szentháromság tér) 19. században készült keresztmetszetén 3 számos barokk kori használati kályhát látunk az alárendeltebb helyiségekben. Ezek közt az előbbiekkel azonosak is vannak, de többségüket kis kupola fedi, ezeknek egyike másika teljesen sima, az emeleti helyiségekben lévőknek viszont díszített a kupolája. Van az ábrázoltak között olyan kályha is, amelyik nem tagozódik tűztérre és felépítményre, hanem még a középső párkányt is elhagyva, négyzetes hasáb a tömege. A barokk kori használati kályhák legtöbbje tönkrement, kidobták őket. Egynek a fényképe fennmaradt, Budán egy várbéli polgárházban állt. 6 Ezen egy áttört, falazott alapon álló két csempesoros tűzterű, két csempesoros felépítményű kályhát látunk. A kályha mélysége kisebb mint a szélessége. A három párkány ezen is megjelent, a tetejét egy tán harangszerűnek mondható, de téglalap alaprajzú kupola zárta. Hasonló kályhák még századunkban is használatban voltak az északmagyarországi Szokolyán. * Az itt közölt szöveg a szerző 1984-ben írt doktori disszertációjának rövidített változata (részlet)
