F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1997/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1997)

MŰHELY - Sedlmayr János: A soproni középkori magánzsinagóga újbóli helyreállítása

Sedlmayr János A SOPRONI KÖZÉPKORI MAGÁNZSINAGÓGA ÚJBÓLI HELYREÁLLÍTÁSA Szenzációként hatott 1957-ben az, hogy a soproni Új utca 11. számú lakóház udvari szárnyában előkerült kőrészletek egy középkori zsinagógához tartoztak. A gótikus részleteket (két ablakot és egy bordás keresztboltozati mező in situ bordázatát (1. ábra)) Riedlmayer Gyula (VATI) építész tárta fel 1954-ben, szerepüket azonban nem határozta meg. A további kutatást 1957-ben már Szakái Ernő szobrász-restaurátor, Sallay Marianne művészettörténész és én végeztük. A helyreállítási tervet is nagy örömömre én kaptam meg, pedig az OMF-hez (Gerő László osztálya) csak ez évben léptem be.

1 A helyszíni kutatás 1957-58. években tulajdonképpen csak a telek hátsó részére és ott is főként a belső térben fellelhető részletekre korlátozódott (1-2. ábra). A zsinagóga felismerésénél perdöntő volt Dr. Scheiber Sándornak, az Országos Rabbiképző Intézet tudós igazgatójának igazolása, aki nemcsak az azonosításban és a sírkövek feliratának megfejtésében segített, hanem végigkísérte és tanácsaival támogatta az akkori munka teljes folyamatát.

2 Le kell rögzítenünk, hogy a középkori zsinagógák építészeti sajátosságairól, a kötelező előírásokról annakidején vajmi kevés fogalmuk volt. A legismertebb szakkönyv (Richard Krautheimer: Mittelalterleiche Synogogen)

3 sem tájékoztatott eléggé, mert abban a szerző többféle alaprajzú, többféle korú zsinagógát osztályozás és a középkori sajátosságok kimutatása nélkül sorakoztatott fel. Ebből a szakkönyvből mi úgy tudtuk, hogy minden egyes középkori zsinagóga külön „világot" képvisel, mintha azok egy-egy távoli szigeten, egymástól függetlenül épültek volna. Feltűnt azonban, hogy a miltenbergi zsinagóga

4 mennyire hasonlít a miénkre, arányaiban és méretében szinte alig-alig különbözik a kettő; rokonságukból egyazon típusra azonban akkor nemigen gondoltunk. Ma már az is érthetetlennek tűnik, hogy a másik soproni - közösségi - imatermet, az ún. Ó-zsinagógát az 1950-es évek végén miért nem vizsgáltuk meg. A soproni topográfia ugyanis leírja, hogy az új utca 22-24. számú telken állt egy régi, kétszakaszosán boltozott zsidó imaterem, amelyet a hagyomány még a múlt században is ekként tisztelt. És vajon miért nem fedeztük fel 1960-ban az alaprajzuk hasonlóságát, miután már elkészült a belváros vezérszintfelmérése, a földszinti alaprajzok összerajzolt térképe. Mindkét tévedésünk egy okra vezethető vissza: úgy véltük, hogy kisebb zsidó közösség számára - amely Sopronban maximum tizenhat házat és legfeljebb 80-100 főt számlálhatott a középkorban - egy zsinagóga „elegendő" lehetett. Ameddig 1969-ben a második zsinagógát Sopronban nem fedezték fel, senkiben sem merült fel két soproni zsinagóga egyidejű léte! Ez pedig többféle tévedést is