F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1997/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1997)

MŰHELY - Bazsó Gábor: Újabb töredékek a sopronhorpácsi templom karzattartó boltozatából és déli kapujából

4. A középső profilmegállításhoz hasonló elem előfordul a jáki karzataljban is. 5. A délkeleti támasz fölött rekonstruált bordaindítástól jobbra levő, nem odaillő, szögletes kőelem középkorinak tűnik. Nem valószínű, hogy a barokk helyreállításkor tették volna a kiemelt boltváll helyére. LAHU 3. i.m. 67-69., 74. kép 6. A karzatot tartó boltozat sarkantyútagos bordáinak illetve hevedereinek profiljával rendelkezik egy csúcsíves heveder záróköve, amelyik talán a mellékhajóból származik. (LAHU 3. i.m. 335.90. kat. sz.) A töredékből kiszerkeszthető ívnyílás kb. 140 cm-es. A karzatalj mélysége kb. 330 cm, oda semmiképpen sem illik ez az elem. A kb. 230 cm széles mellékhajó két nyugati szakaszát elválasztó heveder nyílása 170 cm volt, ha 30 cm-re benyúló konzolokkal számolunk. Az eltérés adódhat a pontatlan faragásból. A töredék a nyugati első árkád elfalazásában levő ajtónyílás elfalazásából származik, ez az ajtó tehát használatban volt egészen a mellékhajó elbontásáig. LAHU 3. i.m. 39. kép. Az ajtóelfalazásból származó boltváll-elem (LAHU 3. i.m. 335.39. kat. sz.) a rekonstrukcióba a vizsgált hevederív alá illesztendő. E töredéket Szakái Ernőék a két karzattartó pillér fölötti boltvállak egyikéből származtatták. (A Lapidarium Hungaricumban is így szerepeltettük.) Erre tekintettel rekonstruálhatták a karzat keleti árkádíveinek eredeti elemet nem tartalmazó indítását úgy, hogy a csúcsívtag mögötti lemezhez a falíveknek megfelelő elemet illesztettek. (LAHU 3. i.m. 73., 74., 85. kép) Az újonnan előkerült boltindítás töredék azt mutatja, hogy ilyen elem az árkádívekhez nem kapcsolódott, hanem a csúcsívtagot követő derékszögű elem tartotta a karzatalj boltsüvegeit. 7. LAHU 3. i.m. 38., 39., 66. kép. 8. A 30 cm széles hevederborda 45°-os élszedése 10,5 cm széles volt. 9. Árpád-kori kőfaragványok. Katalógus. Szerk.: Tóth Melinda, Marosi Ernő. Budapest-Székesfehérvár, 1978. 242. 10. A szemben levő bélletoldalról származhat egy ugyanilyen típusú oszlopfőtöredék, amelyet a torony falából bontottunk ki. (LAHU 3. i.m. 335.94. kat. sz.) 11. Ezek szerint a templom mindkét kapujánál csak részben történtek meg a beépítés utáni faragások. A főkapun is teljesen kifaragták a bélletoldalakat, az ívezetben viszont csak elkezdték a díszítmények kifaragását. 12. A laposabb profil szerepel az 1950-es években előkerült két furcsa elemen is (LAHU 3. i.m. 335.32, 34. kat. sz.). Továbbá csaknem megegyező tagolásúak (néhány milliméterrel magasabbak) a két hajót elválasztó összetett pillérek saroklábazatai. 13. Ugyanehhez az ívhez tartozott a 335.269. számú töredék, amely a LAHU 3. i.m. jegyzékében téves görbületi sugárral szerepel, helyesen kb. 75 cm. 14. A típus magyarországi előfordulása szögletes pálcákkal és más arányokkal a gyulafehérvári székesegyházból származó töredékeken található. Entz Géza: A gyulafehérvári székesegyház. Budapest, 1958. 63. kép. 15. Ják és Tulln kapcsolatáról: Mario Schwarz: Der Weg Normannischer Dekorationsformen in der Bauplastik nach Niederösterreich. Alba Regia, XVII. (1979) 165-166. Gábor BAZSÓ NEUERE FRAGMENTE AUS DER KIRCHE VON SOPRONHORPÁCS Die Kirche der einstigen Augustinerprobstei von Sopronhorpács mit unregelmäßigem Grundriß enstand in den Jahren zwischen 1230 und 1240. In der erste Hälfte des 16. Jahrhundert stürzte des Mittelschiff und der Chor ein. Im 16-17. Jahrhundert waren die beiden, an der Südseite erhalten geblieben zwei Räume, namentlich das Seitenschiff und die Sakristeikapelle in Gebrauch. 1713-18, bzw. 1737-47 wurde die