F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1997/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1997)

MŰHELY - Claudia Piovano: A siklósi plébániatemplom szentélyének falképei

19. Siklós, plébániatemplom. Apostol alakja a szentélyzáradék délkeleti falának felső sorában, a bal oldalon. („Bizánci-festő") Feltárás és tisztítás utáni állapot, 1992. Fotó: Vajda József romnegyedes mellképe. A kezében könyvet tartó, merev redőzetú alak mestere a Bizánci-festő nevet érdemelte ki (19. ábra). Rajtuk kívül még három, egymástól jól megkülönböztethető „kéz" működésének nyomaira lelünk a plébániatemplom freskóciklusában. Feltehető, hogy a kivitelezésre felkért helyi művészekről van szó. A Naiv-festő kapta az ablakbélletek medalionjait, az alsók kivételével. Szinte mindegyikükben félalakos ábrázolásokat látunk: szerzeteseket, szenteket, angyalokat, ezenkívül a Tricephalus-t és a Vir Dolorum jelenetét. Alacsony kvalitású festő, alakjai aránytalanok, archaizáló és merev tekintetei kifejezéstelenek, a szemek elnyújtottak, a szemöldökívek összeérnek az orr felett (20. ábra). A szoros ajkak mintha a Trecento-festő utánzatai lennének, akinek talán tanítványa volt a Naiv-festő. Képzetlenségét olyan aprólékos részletekkel próbálja elleplezni, mint a szentek fején lévő virágfüzérek vagy az angyalok öltözékét ékesítő szalagok. A Holdarc-festő stílusa teljességgel egyéni, semmiféle rokonságot nem mutat festőtársaival. Csupán néhány, az ablakbélletek alsó medalionjaiban lévő fej lehet az ő alkotása. Egyik, szinte álarcszerű női fejét éppen hogy csak „jelzi" a falon (21. ábra). A néhány vonás által meghatározott tekintet rendkívül halovány, nyújtott