F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1997/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1997)

MŰHELY - Bazsó Gábor: Újabb töredékek a sopronhorpácsi templom karzattartó boltozatából és déli kapujából

13. Sopronhorpács, prépostsági templom. Levéldíszes konzol a déli homlokzatról. 1996. Rajz: Bazsó Gábor-Koppány Tiborné újhelyi dóm nyugati kapuján.

14 Nem valószínű, hogy Tullnban is elmaradt volna az utolsó munkafázis, mivel ott a szomszédos bélletrétegekben áttört pálcarácsmotívumok szerepelnek. A kérdéses típus áttört, aláfaragott változatának a horpácsin kívüli példáját a szerző nem ismeri. Elképzelhető, hogy a díszítményt az itt dolgozó mesterek fejlesztették tovább. A belső bélletréteg homorulatát kitöltő indák stíluspárhuzama a jáki nyugati kapu belső rétegében található. A sopronhorpácsi déli kapu (12. ábra) a bélletszerkezet tekintetében pontos megfelelője a tullni karner kapujának és a jáki nyugati kapunak, azaz a bélletoszlopok fejezetei nem töltik ki a bélletpillérek közét, a vállpárkány az oszlopok illetve a pillérsarkok felett váltakozva nagyobb és kisebb szakaszokkal lépcsőződik. Mint láttuk, a szerkezeti azonosság mellett mindkét példával van motivikus megfelelés is Sopronhorpácson. Ha a fejezetplasztikát is megvizsgáljuk, kitűnik, hogy ajaki kapcsolat az erősebb. Ráadásul a díszítmények elhelyezése is megfelel egymásnak: ajaki nyugati kapu két belső bélletrétegét utánozhatta a horpácsi déli kapu.

15 A kapurekonstrukcióba nem illeszthető két kisebb kőelemet kiemeltünk a falból, ezek a konzolok eltérő méretűek és díszítésűek (13-14. ábra), de abban hasonlítanak egymásra, hogy mindkettőnek festve van egyik (a levelesnek a jobb, az állatfejesnek a bal) oldalsó, díszítetlen, durván faragott illetve sérült felülete is. E festések további furcsasága, hogy a csatlakozó kőelem határát a konzol dőlésével ellentétesen ferde vonallal jelölik ki. A darabok talán a mellékhajó ívsoros párkányát alátámasztó konzolok voltak. JEGYZETEK 1. Bazsó Gábor: Sopronhorpács, plébániatemplom. (Lapidarium Hungaricum, Győr-Moson-Sopron megye I.) Budapest, 1995. A továbbiakban LAHU 3. 2. A nyugati kaput Kovács György restaurálta. A tisztítás mikroszemcseszórással, a szilárdítás „SMK 13" mikroemulziós konzerválószerrel történt. 3. Az apszis diadalíve, amelyet részben az eredeti kövekből állítottak helyre a 15. század elején, túlélte a csaknem két évszázadig tartó tető nélküli állapotot, máig áll. A hajóból a szentélybe nyíló diadalív ívezete az 1713-14-es helyreállításkor készült.