F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1997/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1997)

MEGEMLÉKEZÉS - Sebestyén József: Magyar diákok emléke (műemléki vonatkozásokkal) a frieslandi Franakerben

mert ezek nézik a számot is, ...".

n Bibarczfalvi László ugyancsak Teleki Sándornak címzett, 1719. március 21-én kelt leveléből megismerhetjük a Németalföldre s Fríziába, Franekerbe utazó diákok útvonalát is: „ En Isten segedelméből Bécs felé jöttem ... Bécsből Norinberga (Nürnberg) felé Veszfáliáig postán, innen a' Ménuson (Majna) és a' Rhenuson (Rajna) Amstelaedamig (Amsterdam), Amstelaedambol Franequeraig a' tengeren, ugj hogj pénzecskémnek nagjobb reszet ez az ut el vona; Franequeraban is mind az ött alumniák tele lévén, lévén töb előttem való competitorok is, ...; ma a' Méltóságos Groff Ur tekintetiért idősbik Campegius Vitringa, Ruardus Andala, és iffjabbik Campegius Vitringa Uramék ö kegjk az ött alumnián kivül fel alumniát énnékem is rendelének."

12 Magyarázat a levelekben foglaltakra, hogy ebben az időben, a 18. század első évtizedeiben is nagyszámú magyar látogatta a franekeri egyetemet, s a különböző anyagi támogatásokra, ösztöndíjakra, ingyenes juttatásokra igencsak rászorultak. A magyar diákok élete nem volt könnyű a távoli, tengerparti városban. Bár mindig szívesen fogadták s ahogy lehetett segítették őket, mégis sokat szenvedtek főként a pénztelenség, a viszonylagos szegénység miatt, amint az leveleikből kiderül. A már fentebb idézett Szathmári Paksi Pál írja: „Meguntam, lelkem szerint mondom, a franekeri koplalást. Felette gazul élünk. Sokszor magunk pénzünkön főzünk, kedden, pénteken, szombaton estve, amelly költség apródonként igen sokra mell Franeker, Martinikerk (Szent Márton-templom). Három magyar diák sírköve. Steph. C. Comaromi, elhunyt 1721. június 20-án, Michael K. Pataki, elhunyt 1735. január 27-én, Dan. Zilahi, elhunyt 1770. szeptember 22-én. 1994. Fotó: Sebestyén József