F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1997/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1997)

KIÁLLÍTÁS - Borossay Katalin: Építészettörténeti kiállítások Budapesten

A kiállítás rendezője az IM Adattárának vezetője, Ács Piroska; törzsanyaga - a Lechner-Pártos-féle pályázati és kiviteli tervek (5-6. ábra) - az IM Adattárából, Quittner Zsigmond és Hauszmann Alajos pályázatai hivatalunk Tervtárából, a „Sirius" jeligéjű pályamunka a BTM Kiscelli Múzeumából került a kiállításra, Tandor Ottó második díjas tervét az Építő Iparból ismerjük, a Schickedanz-Freund-féle, „Per artem ad astra" jeligéjű tervek lappanganak, csak az értékelésből alkothatunk róluk fogalmat. A tervanyag - amelynek a kiírás szerint az IM tulajdonában kellett volna maradnia - egy része tehát jelenleg különböző intézményekben van elhelyezve, másik része lappang vagy elveszett. A tervek elvándorlásának oka és ideje ugyanúgy ismeretlen, mint az akadémiai pályázat esetében. A harminc évvel korábbi (az IM pályázati kiírása 1890. novemberében kelt, a határidő 1891. május 15. volt) akadémiai pályázatot jellemző stílusharc ekkorra már lecsendesedett: az Építő Iparban és a Művészi Iparban megjelent értékelések inkább foglalkoztak azzal, hogy a pályázatok mennyire feleltek meg a kiírt programnak, mint azzal, hogy milyen stílusú a homlokzat, és az eredményhirdetés utáni, a „stílustisztaság" oldaláról jövő támadást személyesen Ney Béla verte vissza. A kiállítás a pályázat közvetlen előzményével, a telek kiválasztásával, helyszínrajzokkal indul: a végleges helyszínt 1890-ben bocsátották az IM rendelkezésére. A pályázati anyagok és adminisztratív iratok (jeligés borítékok, műleírások) bemutatását a kiviteli terveké, majd az építkezés dokumentumaié (A. Schroll és Weinwurm A. fotói, építési naplók, levelek, szerződések), építészeti részleteké, berendezési daraboké (kerámia kéményfejek, postaláda, díszítőfestés tervei stb.) követi, végül az újonnan megnyílt múzeum és az iparművészeti iskola termeiről láthatunk fényképeket és Morelli Gusztáv metszeteiről készült reprodukciókat. A bejáratnál Lechner Ödön mellszobra fogadja a látogatót, a kiállítás terében Rómer Flórisét, Ráth Györgyét, Radisics Jenőét és Zsolnay Vilmosét helyezték el. A kivitelezésen sajnos érződik az, hogy a múzeumnak meg kellett osztani anyagi erőit az egy napon nyíló két kiállítás (a másik a szecesszió iparművészetét bemutató, 2000-ig nyitva tartó tárlat) között, és gyanítjuk, hogy ez utóbbi vitte el a rendelkezésre álló összeg legnagyobb részét. Szomorú, hogy az Iparművészeti Múzeum centenáriumi kiállításának installálásához hullámkartont volt kénytelen alkalmazni. Méltó viszont az esemény rangjához az a rendező tollából származó, a kiállítással megegyező című, elegáns jubileumi album, ami katalógus helyett egészíti ki a kiállítást. A tudományos igénnyel és alapossággal megírt munka közli a kiállított tárgyak adatait és reprodukcióját, a téma egyöntetűsége és a terjedelem pedig mutatók nélkül is biztosítja a használhatóságot. Az ismertető végén annak a reményünknek adunk hangot, hogy nem egyszeri, meg nem ismétlődő csoda tanúi voltunk, hanem a jövőben is lesz rá példa, hogy egy időben (vagy egymást kis eltéréssel követve) több magas színvonalú építészettörténeti kiállítást rendeznek múzeumainkban.