F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

KIÁLLÍTÁS - Lővei Pál: Gótika Szlovéniában

ban a paraszti életmód emlékeinek régészeti feltárására még nem került sor Szlovéniában), a magánrégészkedés és kincskeresés által részben modern eszközökkel feltárt, de a lelőkörülmények ismeretének hiánya miatt tudományos szempontból csak csekélyebb értéket képviselő, múzeumba csak véletlenszerűen bekerülő szórvány leleteket, a Ljubljanica folyó kimeríthetetlenül gazdag hagyatékát, amelyet az amatőr búvárok mellett ma már a Nemzeti Múzeum szervezett búvárrégész részlege kutat fel. A kiállítás harmadik része a tárgyak kutatása által a tudomány elé állított kihívást öntötte formába. A következményeiben nem eléggé átgondolt régészeti feltárást, a kellő karbantartás hiányában követő pusztulást jelképezte az egy 151 l-ben földrengés romba döntötte, majd 1954-ben a helyi Turista és Múzeumbaráti Kör által feltárt Krancelj erősségének bemutatása. A feldolgozás egyik alapvető problémáját, a helyes keltezés nehézségeit tárgyak egész csoportján keresztül érzékeltették a rendezők; nem kevésbé központi kérdés a helyi gyártmányok és az import művek szétválasztása, a szokványosnál csak kicsivel is kvalitásosabb alkotások rögvest importként való interpretálásának buktatója. Valamennyi kiállítási egység berendezése mértéktartó és célirányos volt, általában fehér falak és fekete paravánok, posztamensek szolgáltak háttérként. Hiányzott a némely nagy ausztriai kiállításon tapasztalható túlzó anyaghasználat, amely szükségtelenül vetélkedhet a kiállított művekkel. Az iparművészeti kiállítást a fekete szín, az éles megvilágítás és az általa csillogóvá tett nemesfém illetve üveg jellemezte. Ez utóbbi tárlaton több volt az olvasnivaló is (angol nyelven is), hogy a maguktól nem nyilvánvaló csoportosítási elveket elmagyarázzák. A restaurálási-technikatörténeti bemutató is szöveges támogatást igényelt, míg a képzőművészeti és építészeti részeken megelégedtek a kiállított művekre vonatkozó alapvető információk közlésével. A képzőművészet és építészet, valamint a tárgykultúra egy-egy vaskos, a restaurálás vékonyabb katalógusban nyert részletes tartalmi kifejtést. Az első külön szlovén és német nyelvű változatban készült, a középső pedig szlovénangol kétnyelvű kiadványként. Gazdag anyaguk és világszínvonalú nyomdatechnikájuk alapvető kézikönyvekké avatja mindkettőt. A hasonló nyugat-európai kiadványokhoz képest kisebb példányszám („kis nép vagyunk") és az Ausztriában-Németországban megszokottnál kevesebb hirdetés tapasztalataim szerint - néhány horvátországi katalógussal együtt - Európa legdrágább kiállítási kézikönyveivé emelték e köteteket. Az egész kiállítás-együttes központi, leggazdagabb részlegét a festészeti-szobrászati bemutató alkotta. A templomok nagyszámú falkép-anyagának bemutatására nem mindennapi lehetőséget nyújtott a Nemzeti Galéria gyűjteménye: a mai állapot színes fényképei mellé harmincnál több, eredeti nagyságban készült, nagyméretű másolatot akaszthattak ki a rendezők, amelyek tervszerű megbízások útján az 1940es évek vége és az 1980-as évek első fele közötti időszakban jutottak a múzeumba. A másolatok az eredeti vagy a fénykép részletgazdagságát éppúgy nem érték el, mint a magyarországi Műemlékek Országos Bizottsága 19. század végi, 20. század eleji, kicsinyített akvarellmásolatainak (Országos Műemlékvédelmi Hivatal, Tervtár) finomságát, de eredeti nagyságuk, kézi munkával történt készítésük mégis hitelesebbé tette ezeket a kiállítási egységeket, mintha pusztán fényképek szerepeltek volna.