F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

TANULMÁNY - Szabó Zoltán: A szentté avatott Imre herceg kultuszának kérdése a székesfehérvári prépostság Nagyboldogasszony templomában

TANULMÁNY 5 Szabó Zoltán A SZENTTÉ AVATOTT IMRE HERCEG KULTUSZHELYÉNEK KÉRDÉSE A SZÉKESFEHÉRVÁRI PRÉPOSTSÁG NAGYBOLDOGASSZONY TEMPLOMÁBAN A székesfehérvári prépostságnak a Boldogságos Szűz tiszteletére emelt temploma egyike középkorunk azon kiemelkedő egyházi és világi középületeinek, melynek építéstörténetét a múlt századtól kezdődően több ízben megkísérelték felvázolni, az adott pillanatban rendelkezésre álló adathalmazra támaszkodó tudásszint birtokában. Mivel azonban bármely építészeti emlék esetében mind az egészre, mind a részekre vonatkozó eredmények végleges kiértékeléséhez, összehasonlító elemzéséhez, valamint - a megismerhetőség határain belül - statisztikailag teljes körű adathalmazon alapuló következtetések levonásához alapvető követelmény a vizsgálandó épület kiterjedésének koronkénti pontos ismerete, számos lényeges kérdés megválaszolása mindmáig váratott magára.

1 Változást az a több ásatási cikluson keresztül a teljes területre kiterjedő, rajzokkal gondosan dokumentált feltárássorozat hozott, melyet Kralovánszky Alán kezdett el 1965-ben,

2 s melyet 1993-ban bekövetkezett váratlan halálát követően Biczó Piroska folytatott, s folytat mindezidáig. A szerző 1984-től kezdődően építész konzulensként kísérte figyelemmel a feltárásokat és végzett részben azok, részben pedig a korábbi ásatások eredményeire támaszkodva építészettörténeti kutatásokat.

3 Az elmúlt harminc év erőfeszítéseinek egyik leglényegesebb eredménye éppen az, hogy megnyugtatóan rendeződött a prépostsági templom mindkét irányú kiterjedésének kérdése a különböző korokban. így tudjuk, hogy Henszlmann eredeti feltevésével ellentétben

4 a Szent István-kori templomhatár sohasem terjedt oly nagy mértékben nyugatra, hogy a Püspöki palota jelenlegi épületegyüttesén belül még kívánatos, ám érthetően akadályokba ütköző esetleges feltárások eredményei lényegesen befolyásolhatnák az eddigi adatok feldolgozásából és összevetéséből kiadódó összképet. Mivel tehát az ásatások ezen időszak alatt ténylegesen kiterjedtek a kora Árpádkori templom területének több mint 90-95 %-ára, tudjuk azt is, hogy további információkat már csak a meglévő adatállomány rendszerező elemzése adhat. E megállapítás igaz a szerkezeti rendszer különböző korokban végigkísérhető változásaira éppúgy, mint a kisebb léptékű, a templomteret az adott szerkezeti rendszerhez igazodva tagoló belsőépítészeti elemekre is, mint pl.: a kanonoki kórusra, az ambóra, az eltérő anyagú és igényességű járószintekre, az esetleges oltárokra, valamint sírokra. ( 1. ábra)

5 A megismerhetőség határain belül teljesnek mondható statisztikai adathalmazra támaszkodunk tehát, amikor a prépostsági templom feltárt sírjai közül két sírnak különleges jelentőséget tulajdonítunk.