F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

TANULMÁNY - Szabó Zoltán: A szentté avatott Imre herceg kultuszának kérdése a székesfehérvári prépostság Nagyboldogasszony templomában

hogy e forrás éppen az Imre sír fölötti, egymáshoz szorosan csatlakozó fehér mészkő táblák roncsolásmentes felemelésére tett kísérleteket, majd az e helyett választott déli oldal felőli megközelítés hirtelen sikerének emlékezetét őrizte meg, mindezt az István sírra vetítve. (A kielégítő pontossággal rekonstruálható eredeti István sír fölött semmiképpen nem lehettek ilyen méretű és vastagságú táblák.)

32 A sír visszafalazása után a kibontással feltehetően megrongált fehér mészkő tábla helyét terrazzóval pótolták. 3. A szenttéavatással egyidőben, vagy közel egyidőben épült meg a kanonoki kórus. A keltezés alapja, mint arról már szó volt, az egyházszervezet már korábban meginduló differenciálódásának a források alapján is ezen időszakra tehető bizonyos fokú kiérlelődése mellett

33 az a tény, hogy a feltárt nyomok alapján már építésekor biztosították a kórusból az akkorra már kiemelt jelentőségre szert tett sírhoz való átjárás lehetőségét (11. ábra). 4. A következőkben - a keltezésre utaló egyéb fogódzó híján - csupán az események sorrendjét rögzíthetjük. Eszerint a kórus belső járószintjének egy későbbi korban való megemelése a 110,03 szintre, valamint a kívülről hozzácsatolt és rá felvezető lépcsők ezzel egyidejű megépítése a kanonoki kórus pódiumszerű megjelenítését eredményezte (12. ábra). 5. A későbbiekben a kórus megemeléséhez az akkor már szentként tisztelt Imre herceg sírjának kiemelésével is alkalmazkodtak. A három lépcsőfokkal (kétlépcsős pódium + egy lépcsőnyi sír(felépítmény) talapzat) előkészített sírlezárás fölött oltár, esetleg valamilyen síremlék állhatott a 110,37 szinten. A kórusból való megközelítés lehetőségét a 110,03 szintű lépcsőfoknak a kórusba vezető azonos szintű lépcsőhöz, illetve azon keresztül a kórus belső járószintjéhez való csatolásával továbbra is biztosították. Az egyéb helyeken mérhető járószint érték továbbra is az István-kori 109,69 afm (13. ábra). 6. Az ezt követő időszak építkezései a sírt magát ugyan közvetlenül nem érintették, ám a sír körüli későbbi építőtevékenységekre közvetett hatással mégis bírtak. Itt említendő meg az addigi 109,69 járószint ekkortájt történő megemelése a 109,76 szintig, melynek során most először érzékelünk valamifajta mellékhajó-szentélyfej kialakítására való törekvést mind a déli, mind az északi mellékhajó vonalában. Ennek megmaradt elemeit MSZF jelöléssel láttuk el a 4. ábrán. A templom teljes szélességében meghúzott új szerkesztési vonal a főszentély tényleges határolósíkjának nyugat felé tolódását eredményezte a kanonoki kórus területének rovására. Az ehhez az észak-déli irányú vonalhoz igazodó, az eredeti kórusrekesztő délkeleti elemében 1993-ban fellelt csaplyuk (4. ábra/CSL), valamint a kórusfal felső síkjának nyugat felől itt véget érő lefaragása jól nyomon követhetően jelzi, hogy ebben az építési periódusban szüntették meg az Imre-sír tengelyében lévő bejáratot és helyezték azt át a csaplyuktól keletre (14. ábra). 7. Még később a sír-környezet megformálását kiterjesztették mintegy 16,5 x 8,0 m-es területre. E területrészt - az alapfalak méretei alapján - mindenképpen valamifajta erősebb alapozást igénylő, nagyobb magasságú, feltehetőleg több ponton letámaszkodó, áttört szerkezettel rekesztették le, észak-déli irányban a kanonoki kórustól a déli mellékhajó közepéig, míg kelet-nyugati irányban a kórus nyugati vonala-