F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

TANULMÁNY - Szabó Zoltán: A szentté avatott Imre herceg kultuszának kérdése a székesfehérvári prépostság Nagyboldogasszony templomában

megegyező szintű belső járófelületéhez (7. ábra). Ez az együttes ugyanakkor azt is világossá teszi, hogy a sír-pódium esetében is számolnunk kell egy eredetileg az El. jelű lépcsőfokok előtti járószintre fektetett, a lépcsőket keletről, délről (a következő bekezdésben részletesen elemzett DO. jelű durva mészkő lépcsőalapozási kváderek helyén), továbbá nyugatról körítő 17 cm vastag fehér mészkő(?) elemsorral, mely elemsort a kanonoki kórust körítő lépcső elemsorához hasonlóan részben a járószint emelkedések, részben a sír-kompozíció változásai miatt, a későbbi korokban éppen nemes anyaga miatt újrafelhasználás végett felemeltek. A sír-pódium egyes burkolati elemeinek szintjei tehát a következők: csatlakozó járószint: 109,69, a lépcső elemek szintjei pedig: 109,86, 110,03, 110,20, illetve a sírt lezáró fedkő(vek): 110,37110,43. Az így kialakított kompozíció szimmetrikus elrendezésű, kelet-nyugati irányú tengelye az y = 100,22 koordináta vonalon fekszik, és ez a tengely megegyezik az István-kori templom főhajójának egyetlen tartószerkezeti elemeként ránk maradt VIII. pillér belső fehér mészkő magjának tengelyével. Ez a tény már önmagában is a sírfelépítmény viszonylag korai datálása mellett szól (a ma is látható fehér mészkő pillérmagok által meghatározott tengely ugyanis az y = 100,0 koordináta vonalon fekszik), de ugyanerre az eredményre vezet a járószintek vizsgálata is. Mivel a fehér mészkő pillérmagokhoz csatolható járószint érték a 109,80-109,86. körül van, a szóbanforgó sír-pódium építése korban meg kellett hogy előzze a pillérmagok építését. Figyelemre méltó eltérés mutatható ki egyébként a lépcsők, illetve pillérek szögviszonyai között is, de egymáshoz való csatlakozásuk is igen esetleges (2. ábra). A Romkertet 1995-ig délről lezáró, 1938-ban megépített támfal elbontása után láthatóvá vált az előzőekben vizsgált lépcsősor legdélibb kiegészítő eleme. A 2. illetve 4. ábrákon D0.-val jelölt, közepes méretű, szabályos durva mészkő kváderekből álló lépcső szintben csatlakozik a mögötte lévő Dl. jelű lépcső szélső kősorához (109,84-86 szint), csupán habarcsának anyaga tér el annak habarcsától. Henszlmann leírásából, valamint ásatási rajzaiból tudjuk, hogy az 1862-es ásatáson még fellelhetők voltak ugyanezen kősornak a későbbi pillérmagos periódushoz tartozó pódium (4. ábra/OP) mellett déli irányba forduló elemei, melyek jól láthatóan csatlakoztak az 1992-es ásatáson a déli mellékhajóban fellelt kelet-nyugati irányú osztófalalapozás (8. ábra/OF) északi síkjához.

24 A D0. jelű lépcső ezen észak-déli irányú szakasza feltehetően az 1936-38-as támfalépítésnek esett áldozatul. Valószínűleg ugyanekkor termelték ki a kelet-nyugati irányban mindmáig mintegy 270 cm hosszban meglévő mészkősor Henszlmann által még jelzett további elemeit is. E D0. jelű lépcsőfok nyilvánvalóan későbbi mint a mögötte húzódó Dl. jelű lépcsőfok, ugyanakkor az említett és a következőkben részletesen elemzett kelet-nyugati irányú osztófalalapozással való kapcsolata alapján építése meg kellett, hogy előzze a pillérmagos periódus kialakulását. Ennek a déli mellékhajót felező, kelet-nyugati irányú, mintegy 75 cm széles falalapozásnak (8. ábra/OF) északi oldalát már Henszlmann is ismerte, bár ő nem ismerve annak valódi kiterjedését, sírfalként értelmezte azt

25 (9. ábra/SF). Az alapfal nyugati végződése az adódó bizonytalanságok ellenére

26 „in situ"-nak tekinthető. Az alapozás eredeti keleti zárósíkját illetően jóval nehezebb állást foglalni. A bizonytalanság abból fakad, hogy a jelenlegi keleti zárósík egybeesik a déli mellék-