F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

TANULMÁNY - Szabó Zoltán: A szentté avatott Imre herceg kultuszának kérdése a székesfehérvári prépostság Nagyboldogasszony templomában

míg e szint körül számos helyen előfordul. Tény az is, hogy a sír jelölésére azt az anyagot, a fehérmészkövet használták, mely anyag használatáról ma már tudjuk, hogy csak egészen kivételes esetekben éltek vele, és látnunk kell azt is, hogy mind északról, mind keletről, illetve délről e mészkőtáblákhoz azonos szinten, közvetlenül csatlakozik a bizonyíthatóan velük egyidős terrazzó - jelezve ezzel a járószint érték megváltoztatása nélkül, a sír kiemelésének csupán az eltérő anyag használatában való megvalósítását. Mindez együttesen azt valószínűsíti, hogy a ma észlelhető állapot az István-kori építkezések anyag- illetve szintviszonyait tükrözi. Az Imre herceghez köthető sír fenti kialakítása valószínűleg az 1031-ben történt temetés körüli időszakra tehető, amikor is a trón várományosaként elhunyt herceg sírjának hangsúlyozási igénye már kihatással lehetett úgy a hely megjelölésére, mint az anyaghasználatra.

17 Ez a fajta helymegjelölés ugyanakkor még mértéktartó, olyannyira, hogy a fehér mészkő táblák közvetlenül a sír fölött is csupán az őket körülvevő terrazzó szinttel megegyező szintű burkolati elemek, a díszítettség minden egyéb látható jele nélkül. Az 1083-ban történő szenttéavatáskor a testhez való hozzáférés, úgy tűnik, könnyebben volt megvalósítható a déli fehér mészkő sor egy elemének, a puhább anyagnak számító terrazzó felöli megbontásával, mintsem a sír fölött szoros fúgával rakott mészkő elemek esetlegesen roncsolódással járó szétválasztásával. A jó hozzáférhetőség érdekében nagy felületen megbontott sír déli falát később helyreállították, a kibontott mészkő járószint elem helyét terrazzóval pótolták. Érdekes, hogy a sír környezetében a szentté avatás eseményéhez kapcsolható egyéb építészeti emlék nem található. Építési kor tekintetében a sír környezetében található építészeti maradványok közül a főhajó keleti felén kialakított kanonoki kórusnak (1. ábra) a pillérek tengelyétől mintegy 2,8 m távolságban északra húzódó első periódusú déli fala áll a sírhoz legközelebb (4. ábra/KKl). A sorozatos szintemelkedésekről tanúskodó ráépítések által részben takart, ám eredetileg minden bizonnyal látható, a fehér mészkő táblákat körülölelő 109,69 szintértékú terrazzóra, vagyis annak már említett 20 cm vastag törtköves aljzatára fektetett, átlagosan 2,5 x 0,7 x 0,52 m méretű, a későbbi átalakítások által nem érintett felületein gondosan csiszolt fehér mészkő hasábok sorát a sír tengelyében, illetve attól keletre az 1/2. számú sír szakítja meg (1.-4.-8. ábrák). Kralovánszky Alán korábban azt feltételezte, hogy a kórusfalban e helyen mutatkozó hiány a sír megépülésével hozható kapcsolatba.

18 Ugyanakkor, ha felfigyelünk az 1/2. sírtól nyugatra látható kórusrekesztő elem (4. ábra/KKl*) szélességének a többiétől eltérő voltára (90 cm a 70 cm helyett) valamint arra, hogy nyugati széle ugyanolyan távolságra van az 1/1. sír tengelyétől, mint a kanonoki kórus nyugati hasábsorának - a benne található csaphely alapján bejáratra utaló - jelenlegi északi eleme a templom főtengelyétől, úgy valószínűsíthető, hogy ezen a helyen is valamifajta átjáró nyomait láthatjuk a kórusfalban. Ilyen jellegű kapcsolat létesítése a kanonoki kórus és az 1/1. sír között - annak tengelyében -, olyan átgondolt rendszerről tanúskodik, mely rendszer a sír különleges jelentőségére utalhat. Ha elfogadjuk a templom papi testületében bekövetkezett fokozatos differenciálódás bizonyos mértékű kiérlelődésének, az eddigi kutatások által all. század végére való keltezését,

19 úgy meg-