F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

HÍREK - Társulati előadás - Konferencia a római Falconieri-palotáról - Népi építészet a Nyugat-Dunántúlon - A Castrum Bene Egyesület 5. vándorgyűlése (Domokos György)

tán a füzéri vár történeteivel kezdte előadását, majd bemutatta a Perényi család, a vár tulajdonosának építészeti tevékenységét is (Siklós, Patak). Feld István az északmagyarországi reneszánsz várkastélyokkal kapcsolatban először a „kastély" fogalmát igyekezett tisztázni, majd a kutatási problémákról szólva hangsúlyozta az együttesen végzett ásatás és falkutatás, illetve a régész és a művészettörténész közös munkájának fontosságát. Magyar Károly és Végh András előadásaikban Buda 16. századi erődrendszerének keletkezési körülményeivel és lehetséges formájával foglalkoztak. Magyar Károly a Schedel-féle Világkrónika, illetve a Schön-féle metszet ábrázolásait, míg Végh András a Szapolyai János által végeztetett erődítéseket vizsgálta. Utolsóként három előadás hangzott el egyazon témáról, a nyéki királyi vadászkastély rekonstrukciós kísérleteiről. Feld István régészeti, Barlos György ikonográfiái, Szekér György pedig művészettörténeti megközelítésben tárgyalta a témát. A hallgatóság kitűnő példáját láthatta-hallhatta egy adott téma komplex megközelítésének. Azt, hogy „láthatta", nyomatékosan hangsúlyozom, mivel ez utóbbit is, mint minden előadást, diavetítéssel illusztráltak a szerzők. A hosszúra nyúlt, szigorúan tudományos konferencia után a résztvevők egy felfrissítő reneszánsz koncerten vehettek részt, majd Takács Mária, a Simontornyai Vármúzeum igazgatónője adott - mondhatnók, hagyományos - fogadást, amely, az előzőhöz hasonlóan, minden szempontból gyümölcsözőnek bizonyult. Az Egyesület a harmadik napon busztúrán vett részt, melynek során elsőként Ozorára látogattunk el. A még restaurálás alatt álló ozorai vár különösen jó lehetőséget nyújtott a feltárás-falkutatás-helyreállítás problematikájának vizsgálatára, mivel a vár jelenleg teljesen átmeneti állapotban van. Ismét Feld István kalauzolt bennünket, s a vár körüljárása közben bemutatta a falkutatás nyomán előbukkant korábbi részleteket. Ezután megtekintettük az ásatások során előkerült régészeti leleteket is. A délután folyamán Tamási, Döbrököz és Dombóvár, sajnos csak egy-egy falcsonk formájában fennmaradt várait látogattuk meg. Kivétel közülük a DombóvárBékepark területén található Áipád-kori kis erődítmény, amelynek földsáncai meglepően ép állapotban maradtak fenn. A vándorgyűlés ezen erősség megtekintésével zárult. A Castrum Bene Egyesület ötödik vándorgyűlése számomra, mint történésznek, nagyon hasznosnak bizonyult. Betekintést nyerhettem a rokon szakmák műhelyébe, tájékozódhattam sok új eredményről. Természetesen az ilyen típusú konferenciákon az újabb szakmai ismeretek megszerzése mellett legalább annyira fontos a személyes kapcsolatok kialakítása is. Ilyenkor derül ki, hogy a régésznek a földből kiásott ágyúcsődarab meghatározásához segítséget nyújthat a tüzérséggel foglalkozó történész, aki viszont az általa vizsgált várakról kaphat bővebb információt a várábrázolásokat és -alaprajzokat szorosan gyűjtő régész-muzeológustól. Végül még egy megjegyzés. Örömtelinek és példaértékűnek tartom azt a lelkesedést és kitartást, amit a gyűlés tudós és egyetemista résztvevőinél egyaránt tapasztalhattam, akik a tudománybarátnak egyáltalán nem nevezhető környezetben is igyekeztek helytállni és munkájukat eredményesen végezni. Domokos György