F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

MŰHELY - Csengel Péter - Gere László: Előzetes beszámoló a városlődi karthauzi kolostor kutatásáról

sát követően széthordták, de a mészhabarcsos aljzat ágyazóhabarcsában felszedésük nyomán is élesen kirajzolódott lenyomatuk. A kápolna falát erős mészhabarcsba rakott nagyméretű, vörös anyagú téglákból készítették, belső falsíkja vakolt és fehérre meszelt volt. Külső falsíkjának alsó részét nagyméretű kváderkövekből alakították ki. Ezekből azonban mindössze egy, a templom szentélyéhez csatlakozó darab maradt meg. A sarkokat erősítő támpilléreknek csak az alapozását sikerült feltárni. A kápolna nem tartozik a kolostor legkorábbi épületei közé, hiszen építésekor a szentély délkeleti támpillérét visszabontották, déli falához pedig 30 cm vastag köpenyfalat emeltek. Feltehető tehát, hogy a korábbi káptalanterem keleti falának megszüntetésével és a szentély köpenyezésével történt a bővítés, vagy egy rosszabb színvonalú épület szolgált erre a célra, amelyet végleg megszüntettek. Az előkerült leletanyag is alátámaszthatja ezt az elgondolást. A kerengőhöz hasonlóan itt is több boltozati bordatöredék került felszínre, ezek azonban kivétel nélkül körtetagos profilú bordák voltak. Aszimmetrikus profiljuk arra utal, hogy a káptalanteremnek hálóboltozatos fedése volt. A kápolnában talált valamennyi bordatöredék viszont terrakottából készült, és kettős hornyolásúak voltak. 17. Városlőd, római katolikus templom, fedélszék. A szentélyboltozatot tartó falpillér „in situ" maradványa. 1995. Fotó: Gere László