F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

TANULMÁNY - Bozóki Lajos: Lakótornyok és toronypaloták. A visegrádi Salamon-torony és a Fellegvár 14. századi szerepének kérdéséhez

TANULMÁNY 5 Bozóki Lajos LAKÓTORNYOK ÉS KÉSŐ-KÖZÉPKORI TORONYPALOTÁK A visegrádi S álamon-torony és a Fellegvár 14. századi szerepének kérdéséhez* írott forrásaink hallgatnak a visegrádi vár 14. századi átépítésének tényéről. Nem tudjuk bizonyosan, hogy a Salamon-torony közfalakkal felosztott termei milyen célt szolgáltak, s arra is csak egy falkutatás adhat(ott volna) pontos választ, hogy a torony Károly Róbert-kori átépítésekor milyen alaprajzú helyiségeket alakítottak ki. Az alábbi dolgozat egy hipotetikus kísérlet arra, hogy néhány késő középkori rezidencia megvizsgálásával megpróbálja értelmezni a 13. századi Salamon-torony és Fellegvár 14. században kialakított termeinek rendeltetését. A visegrádi várrendszert a tatárjárás után a 13. század 50-es éveiben építtette IV. Béla felesége, Lascaris Mária. A vár vámagyai egyben a pilisi ispáni címet is birtokolták, s székhelyük valószínűleg az Alsóvár lakótornya volt (1. ábra). A 14. század elejétől a várat Csák Máté birtokolta,

1 melyet tőle Károly Róbert hívei 1317-ben ostrommal foglaltak el. Az Anjou király csak 1323-ban helyezte át székhelyét Temesvárról Visegrádra,

2 ahol ekkoriban az ország középső részének legerősebb vára állott, viszonylagos közelségben a királyság gazdasági, politikai és egyházi központjaihoz. Birtoklásának fontosságát ezen kívül még az is indokolta, hogy az Alsóvárnak fontos szerepe volt a Buda és Esztergom közötti országút és a dunai hajóforgalom ellenőrzésében. Nagy, hétszintes lakótornya viszonylagos kényelmével, úgy tűnik, megfelelt a királyi udvar pillanatnyi igényeinek. Az Alsóvárhoz kapcsolódó Fellegvár ekkoriban egy kaputoronyból, a keleti oldalon egy öregtoronyból és a hegycsúcsot körülfogó övezőfalból állott (2. ábra). Lakóépületét a jelenlegi épületmaradványok egyikével sem azonosíthatjuk bizonyosan, de valószínűleg a várudvar északnyugati sarkában épült fel a hozzá tartozó ciszternával még a 13. században, erre utal a várfalak szabályos megtörése, mely egy kelet-nyugati tengelyű „palotát" feltételez. Mindazonáltal a Fellegvár nehezen megközelíthető, szűk mivolta miatt aligha lehetett alkalmas ebben az állapotában királyi rezidencia számára. Károly Róbert építkezései így először az Alsóvárra koncentrálódtak ( 1. ábra). A vízivár védelmi rendszere a 13. századi állapotában dél felől meglehetősen sebezhető volt: az erődítés itt egy torony nélküli kapura és a várhegy oldalában megszakadó s elvékonyodó kortinafalra korlátozódott, ezért a király a lakótorony teraszát egy belső várfalövvel lezárta.

3 Az Alsóvár rezidenciaként történő felhasználásában leginkább az lehetett a zavaró Elhangzott a németországi Schleswigben, a Wartburg Gesellschaft konferenciáján. 1995. március 26-án.