F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

KITEKINTÉS - Lővei Pál: Falképrestaurálási konferencia a Bodeni-tónál

A Baden-württembergi Műemlékvédelmi Hivatal restaurálási részlege nem túl régen, 1977-ben alakult. A konferencián kiderült, hogy az utóbbi másfél évtized baden-württembergi falképrestaurálásainak elvi megalapozása nagyon sok tekintetben hasonló a legújabb magyarországi törekvésekhez: hasonló felfogás érvényesült a veszprémi Gizella-kápolna falfestményeinek kezelésében, ebbe az irányba mutatnak a feldebrői altemplom falképeinek tervezett restaurálására vonatkozó elképzelések is, és a siklósi plébániatemplom gótikus freskóinak restaurálását bemutató előadássorozatunkkal sem maradtunk szégyenben. Ez utóbbi során érzékeltetni tudtuk a munkák dokumentálásának érdekében tett erőfeszítéseinket is, a minél teljesebb körű és részletesebb dokumentálás terén azonban még sokat kell tenni, hogy utolérjük a németeket. Az eddiginél jobban meg kell követelni ezt a munkákat végző restaurátoroktól, de ennek pénzügyi kihatásai is vannak, akár a műemlékvédelem szolgáltatja a felmérésekhez a „nyersanyagot", az előzetes felmérési rajzokat, a laborvizsgálati eredményeket, akár a munkát végző restaurátor gondoskodik minderről. Nagyon erősen érvényesül Baden-Württembergben a középkori falképek történeti értelmezése, az átfestések, változtatások történeti jelenségként és emlékként való megőrzésének igénye. A 19. század végi és 20. századi restaurálások változtatásainak minél teljesebb képi, szöveges, anyagvizsgálati dokumentálása mellett ezeknek a gyakran értelemzavaró, anyagaikban pedig káros elváltozásokat is okozó beavatkozásoknak az „eredményeit" igyekeznek eltávolítani, az Ottó-kori rétegeken lévő gótikus és barokk festésnyomokat azonban már megőrzik (ezek nagy felületeitől viszont már a 19. század végi feltárások megfosztották a képek nagyobb részét). Az eredeti felületekre csak kevés helyen, a legszükségesebb értelmezési pótlások érdekében visznek fel retust, és a vakolathiányok pótlásaira is csak a kicsiny felületeknél (pl. kalapácsütések helyei) kerül fel vonalkázás vagy pontozás, akkor is csak a környezet alapszíneiben, a rajzi elemekre való utalás nélkül. Ennek gyakorlati megvalósítását először mintafelületeken vizsgálják. A nagyobb kiegészítések esetén hozzánk hasonlóan alkalmazzák a falkép síkjához képest visszaugratott felületalakítást, a tömítések színhatásában is hasonló módon törekednek a környezethez, a falképtöredékekhez való alkalmazkodásra: a tömítések anyagába mesterséges színezőanyagokat nem kevernek, csupán a felhasznált homok, kőzúzalék megfelelő kiválasztásával érik el a kívánt hatást. Tanulságos volt a betekintés a németországi munkaszervezési kérdésekbe. A négy kerületre osztott tartomány területi felügyelői (Konservator) jelzik a restaurálással kapcsolatban felmerült problémákat a Hivatal központi, az egész tartományt kiszolgáló restaurálási részlegének. Ennek munkatársai kidolgozzák a munkálatok terveit, szakmai koncepcióját, feldolgozzák a rendelkezésre álló szakirodalmat, dokumentációs anyagokat és amennyiben erre korábban még nem vagy nem teljes körűen került sor, a levéltári forrásokat, elvégeztetik a szükséges természettudományos vizsgálatokat, felmérési és dokumentálási feladatokat, majd a pénzügyi kérdések tisztázását követően a munkajellegének megfelelően szabadúszó restaurátorok megbízásával összeállítják a legmegfelelőbb restaurátori csapatot. (Optimális esetben már nálunk is valahogy így működik a falképrestaurálás folyamata.) Egy természettudományos laboratórium felállítására és állandó fejlesztésére a műemléki szervezet