F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)
KITEKINTÉS - Tamási Judit: Régészeti maradványok - „in situ" megőrzés. Az ICAHM nemzetközi konferenciája Montrealban, 1994
- Feltűnően gyakran fogalmaztak meg olyan kívánalmakat, amelyek - nyugodtan mondhatom - számunkra már evidenciák (a kutatás nélkülözhetetlenségét, a anastylosis szerepét, a történettudomány és régészet együttműködésének szükségességét), azt a gyanút keltve ezzel a hallgatóban, hogy számukra még nem azok. Amikor pedig többen hangsúlyozták, hogy egy emlék megmentésének legjobb módja az in situ konzerválás mindenféle kutatás nélkül, ez a gyanú bizonyossággá érlelődött. - A Világörökség Jegyzékében szereplő lelőhelyek meglehetősen túlreprezentáltnak tűntek a bemutatások során; meggyőződésem, hogy az egyes országokban folyó munka színvonaláról többet mondanak a nem kiemelkedő objektumok. - Az európai (középkori/keresztény) kulturális örökség köréből csak kevés példa került bemutatásra (pl. a leuveni városfalak); még európai előadók is gyakorta az „öreg kontinensen" kívüli ásatásaikat ismertették (pl. a sagalassosi nymphaeum). - Többször felmerült az egyes objektumok helyreállítását irányító személy kérdése. Azontúl, hogy mindenki úgy vélte, a helyreállítás lényegében csapatmunka, sokan hangsúlyozták, hogy a döntéshozó a régész kell legyen - főleg az amerikai kollégák, ami az ottani prehistorikus lelőhelyek sokasága láttán érthető is. (Az, hogy ez a személy hazai viszonylatban gyakorta az építész, részben az objektumok eltérő jellegéből is adódik.) - Sok esetben, amikor szó esett az objektumok helyreállításának és fenntartásának finanszírozásáról, kiderült, hogy a forrásokat nagyobbrészt a kormányzat adja (Birka, Hierapolis). - Az egész tanácskozást áthatotta az a feszültség, amely a régészet európai és amerikai felfogása között vibrált. Amikor előbbi fő korifeusa, Olaf Olsen, a Koppenhágai Nemzeti Múzeum igazgatója félig tréfásan megjegyezte, hogy a régészeti objektumokat a régészektől is védeni kellene, mert azok mindig többet ásnak a kelleténél, az amerikai kollégák azonnal óvták ennek hangoztatásától, mondván, ők épp a régészetet próbálják meg elfogadtatni a managerekkel. Olsen válaszára pedig, miszerint ő nem leletmentő ásatásokról beszélt, azzal replikáztak, hogy ezt Dániában talán meg lehet tenni, ám Amerikában, ahol a régészek versenyt futnak a beruházásokkal, nem. 3 A plenáris ülések szüneteiben, illetve azok után járulékos rendezvényként egy-egy konkrét objektum konzerválásával, bemutatásával ismerkedhettek meg a résztvevők. Ez történhetett poszter, diákkal kísért előadás vagy videofilm formájában. Magyarországot egyetlen poszter képviselte a vértesszőlősi védőépületről. Az egész rendezvényt végigkísérte egy könyvkiállítás és -vásár; ezen túlmenően különböző prospektusok, a témába vágó információs anyagok szinte korlátlan mennyiségben álltán az érdeklődők rendelkezésére. A konferencia programját egy félnapos kirándulás tette teljessé Montréal környékén, amelynek során alkalmunk nyílt megismerni mindannak a kanadai gyakorlatát, amelyről a tanácskozás folyt. 4 François Leblanc, az ICOMOS Kanadai Nemzeti Bizottságának elnöke zárszavában a következőkben összegezte az elhangzottak legfőbb tanulságait: - A régészeti lelőhelyek managementje multidiszciplináris feladat.
