F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

SZEMLE - Nemzetközi folyóiratszemle. Denkmalpflege in Westfalen-Lippe, Denkmalpflege in Rheinland, Denkmalpflege in Baden-Wurtemberg, (Nachrichtenblatt des Landesdenkmalamtes) (Droste Balassa Zsuzsanna)

Restaurátorok számára érdekes a következő (15-19. oldal) beszámoló. Wolfgang Frey: Die Restaurierung der Hölzer aus dem römischen Weihebezirk von Osterburken (Az Osterburkennél talált római templomterület faanyagának restaurálása). Egy i.sz. II. századból származó római templom és favázas ház fa alapjait őrizte meg a Kiman-patak mocsaras ártere. Az ásatás során 11 m

3 nedves fát, köztük 8 m hoszszú, 0,35 m átmérőjű gerendákat találtak 1982-ben. A nedves fa kíméletes kiszárításának körülményes eljárása máig nem befejezett. A fa sejtjeiből kipárolgó víz légnyomáskülönbséget eredményez, mely összeroppanthatja az egész szerkezetet. Ezért olyan anyaggal kell a fát átitatni, mely megerősíti a sejtfalakat. Az itt felhasznált anyag a Polyethylenglykol (PEG), ám a szerző utólag olcsóbbnak és a jövőben követendő egyszerűbb módszernek tartja, ha egyszerű cukoroldatot használnak erre a célra. Egy műemléki szempontból fiatalnak számító épületet ír le Wolfgang Kaiser a 20-24. oldalon. Das Sommercafé in Badeweiler (A nyári kávézó Badeweilerben). A Bauhausból kiinduló, háború utáni haladó építészet példája ez a szép fekvésű apró kávézó. Építéstörténete érdekes tükre a háború utáni szituációnak, a hadifogságból éppen hazaérkezett - később azonban fontos tisztségben a freiburgi egyetemépítési hivatalnál, majd a városi építési hatóságnál dolgozott - Horst Linde, ez a progresszív építész tervezte a tájra nyitott, főleg természetes anyagokból készült könnyed, szép épületet. A téglákat egy, a háború után nagy ínségben élő keramikus művész égette. A különböző színűre égetett téglák a falnak különleges, játékos tagolást adnak. A műemlékvédelem újra és újra visszatérő kérdését feszegeti a következő (2527. oldal) cikk: Ute Farbach: Warum nicht konservieren? (Miért ne konzerváljunk?) Három kisebb templom századforduló idejéből származó eklektikus kifestésének restaurálásai-konzerválását vitatja meg a cikk. Az első, Hassmersheim esetében restaurálással visszaállították az eredeti látványt. Walldüm-Altheimben a puszta konzerválással egy esztétikailag vitatható, elmosódott képi összhatást hoztak létre. A harmadik esetben, Hardheimben a hatvanas években eltávolított falfestményt a hívek kíváncsiságára a restaurátor a stílus keretei közt maradva, ám teljesen új figurákkal pótolta. A cikk szerzője e példák alapján megkérdőjelezi a „restaurálás helyett konzerválni" (Konservieren statt Restaurieren) alapelvet. Nyilván nem véletlenül, egy 1995-ös folyóiratszámban (28-33. oldal) a Harmadik Birodalom művészetének emléke is tárgyalásra kerül Leo Schmidt: Die Skulpturen am Freiburger Flughafengebäude : Zum Umgang mit Nazikunst unmittelbar nach dem Zweiten Weltkrieg (Szobrok a freiburgi repülőtér épületénél: Hogy kezelték a náci művészetet közvetlenül a második világháború után). A háború első éveiben készült szoborpár a Harmadik Birodalom művészetének tipikus alkotása. Jellemző rá az antik minták követése, a náci propaganda által megszabott ideális embertípus ábrázolása. Történetének elgondolkoztató érdekessége, hogy alkotója nem érte meg felállítását, elhunyt a háborúban. A szobor leleplezésére 1946-ban került sor, méghozzá a Freiburgban állomásozó, a repülőteret használó francia csapatok által. Az utolsó két oldalon rövid híreket, könyvismertetéseket olvashatunk. Droste Balassa Zsuzsanna