F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

KIÁLLÍTÁS - Török László: Hack Róbert fotókiállítása elé

Tübingen. 1994 gen, hogy a fényképezőgép segítségével maguk hozzák létre azt a fajta valóságleképezést, amit többé nem kaptak meg a Művészettől. De nem sokáig maradhattak meg abban a tévhitben, mely szerint az ábrázolás lényege a látvány lenne, és amely szerint a fényképezőgép objektivitása egyetemes cáfolatát adná a látható valóság mindennemű non-figuratív „manipulációjának." Azok a világérzékelésben, világátélésben és világértelmezésben bekövetkezett változások, melyek a képzőművészetet oly drámaian átalakították, ha később is és áttételekkel, elérték a fényképészetet is, mely így a látható dolgok dokumentálása mellett a látható dolgok értelmezésének eszközévé is lett. Vagyis „művészetté" - ha szabad itt most ezt a fogalmat a maga hagyományos általánosságában használnom -, s ily módon a fényképész egyéni világlátásának és világértelmezésének médiumává lett. A minket most körülvevő falakra felakasztott színes fényképeken többnyire épületek részleteit látjuk. Bele is kezdenénk a felfedező játékba, melyik hol van és micsoda, annál is inkább, mert a képek készítője építészeti műemlékek fényképezésével keresi kenyerét. Ámde hamar be kell látnunk, hogy ezek a fényképek lényegüket és céljukat tekintve nem szép házak vagy szép, esetleg különös, ritka vagy jellegzetes részletek képmásai, hanem Hack Róbert portréjának részletei, vagy ami ugyanaz: elemek egy készülőfélben lévő nagy kirakójátékból, melynek címe „A világ Hack Róbert Szerint." Mivel Hack Róbert ezeket az elemeket elénk tette, megengedte, s el kell viselnie, hogy ne csak az ő pillantása irányában, vagyis az objektív felől a látvány felé fordulva nézzük képeit, hanem fordítva is: a képek felől Hack Róbert tudata irányában, ezt az utóbbit akarva kifürkészni.