F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

KIÁLLÍTÁS - Lővei Pál: Esterházy-kiállítás Kismartonban

gazdálkodás szervezeti rendjének és legjelentősebb ágainak bemutatása. A 17-19. századi összeírások, elszámolások, utasítások látszólag száraz anyagát gazdasági épületek és uradalmi üzemek tervrajzai, a család csávái (Stoob) agyagipari gyárának 1900 körüli mintakönyve és jellegzetes, szecessziós ízű kályhacsempéi (7. ábra), a juhászkodás egyszerű tárgyai, a különböző céhek emlékei tették változatosabbá. Ezt követte a kertművészet bemutatása, Kismarton, Eszterháza/Fertőd és a II. Miklós herceg által 1803-ban megszerzett, alsó-ausztriai Pottendorf példáján. Ennek az egységnek leglátványosabb alkotása a fertődi kastély kert felőli nézetét ábrázoló, 1780ból származó olajfestmény volt, a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből (8. ábra). Ez az egykor a fertődi kastélyt díszítő kép gyakori vendége a nagy kiállításoknak, először még 1888-ban a bécsi Mária Terézia-kiállításon, majd 1982-ben Kismartonban a Joseph Haydn-, 1994-ben Szombathelyen a Melchior Hefele-kiállításon mutatták be, legutóbbin a most Kismartonban is mellette elhelyezett, nagy fertődi madártávlati tervrajzzal együtt. A Magyar Országos Levéltár kölcsönözte az utóbbit, több más tervlappal, így a pottendorfi kastélypark 19. század eleji tervével együtt. A fertődi kastélypark metszetes térképével díszített legyezők osztogatása a 18. század második felében a vendégek jobb tájékozódását elősegítő, ötletes figyelmesség volt a vendéglátó részéről. A kiállított, kismartoni példányon kívül ismert egy másik darab is Budapesten, a Színháztörténeti Múzeumban (9-10. ábra), amelyet a katalógus meg is említ; annál furcsább, hogy annak a Műemlékvédelem című folyóirat 1963-as évfolyamában megjelent ismertetésére és így az abban közölt, közel egykorú irodalmi említésére sem hivatkozik a szöveg, sőt, a budapesti legyezőnek az 1982. évi kismartoni Haydn-kiállításon történt szerepléséről, illetve a katalógus megfelelő részéről sem vesz tudomást, pedig a Haydn-katalógus, Balogh András magyar nyelvű írásával ellentétben, németül íródott. (Arról már nem is beszélve, hogy a kismartoni kölcsönzések ügyében az Országos Műemlékvédelmi Hivatalban járó rendezők figyelmét az 1963-as cikkre fel is hívtuk, és annak másolatát is átadtuk.) A bécsi tájképfestő Joseph Altenkopfnak a pottendorfi kastélyt és parkját ábrázoló festményét a budapesti Szépművészeti Múzeumból kérték el a rendezők Altenkopf egyébként 1855-től a hercegi képtár és metszetgyújtemény kezelője volt, a rábízott tárgyak egy részének eltulajdonítása miatt azonban másfél évi szolgálat után három évi börtönre ítélték. Itt kell kitérni arra, hogy az egész kiállítás egyébként jelentős festészeti és grafikai anyaga kizárólag a családi portrék és genealógiák, a birtokközpontok, várak, kastélyok ábrázolásai, a konkrét eseményekhez kötődő alkalmi nyomatok körére terjedt ki. Egyetlen kiállítási tárgy sem utalt arra, hogy a kincstár gyűjteményéhez hasonlóan az Esterházy hercegeknek hatalmas kép- és metszetgyűjteményük is volt, amelyben az egyedi alkalomhoz kötődő, megbízásra készült munkákon kívül kizárólag műalkotásként megszerzett - műgyűjteménybe szánt - alkotások sorakoztak a legnagyobb mesterektől is. A katalógusban is csupán a II. Miklós herceg egy portréja kapcsán vázolt életrajzban szerepel utalás a jórészt általa vásárolt gyűjteményre, és III. Miklós egy portréjánál említik a képtárnak az uradalom rossz gazdasági helyzete következtében elhatározott, 1870/7l-ben történt