F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

MŰHELY - Haris Andrea: Egy homlokzat várostörténeti tanulságai. A pápai református Okollégium

17. Vasárnapi Újság 5. kötet. 1858. szept. 19. 450. „... a tervet 1850-ben a pápai uradalom országosan ismert építőmestere Steiner elkészíté ..." Az épületről még Komárik Dénes: A gótizáló romantika építészete Magyarországon. Építés- Építészettudomány XIV. (1982) 301. 18. Komárik Dénes a zsinagógát a romantika félköríves stílusába (Rundbogenstil) sorolja be. Komáiik Dénes: Egy sajátos tendencia a romantika korának építészetében. (Az ún. kubusos stílus kérdése). In: Művészet Magyarországon 1830-1870. (kiállítási katalógus) Szerk.: Szabó Júlia, Széphelyi F. György. Budapest, 1981. 1. katalógus 28. 19. Ervin fPompéry János]: Egy nyári lak Hantán, (képmagyarázatul) naplómból. Életképek 1845. augusztus 9. 180. cikke nevezi meg Steinert, mint építészt. Az adatért Szabó Györgynek, a Pápai Református Gyűjtemény egykori könyvtárosának tartozom köszönettel. A zsinagóga építését 1841ben határozták el és 1846-ban avatták fel. ld. Komárik 1981. i. m. uo. 20. Komárik Dénes: Az 1844-es pesti országháza pályázat. Tanulmányok Budapest Múltjából XIX. (1972) 260. Steiner pápai építésznek még egy terve ismert, egy veszprémi romantikus lakóházé 1854-ből. Korompay György: Veszprém. 2. átdolg. bőv. kiad. Budapest, 1957. 245. Az eredeti tervlapon (VeML Tr 14/1,2) a keresztnév kezdőbetűje bizonytalanul olvasható, a „Z" a fenti adat ismeretében - ahol egyedül szerepel az építész keresztneve - rossz olvasat. 21. A homlokzat észak felé bővítésének pontos dátumát nem ismerem, de egy 1903-ban kiadott képeslapon (OMvH Fotótár, Archív pozitív, Itsz. nélkül) még eredeti formájában látható, tehát az átalakítás 1903 után, de 1912 előtt történt, mivel akkor a második emeletét építették. A homlokzat észak felé bővítésekor, az emeleti középrizalit három nagyobb ablaktengelyét átalakították, és a többi ablakhoz hasonlóan két-két kisebb méretű ablakot képeztek ki helyettük. 22. A pápai kollégium története, i. m. 347. 23. Nádasdy Lajos: Százéves a kollégium főépülete. A Pápai Református Kollégium Évkönyve 19911995 (1995) 14-17. Ez a nagyszabású együttes ad helyet ma is a pápai református gimnáziumnak, az 1952-1991 közötti államosítás időszakát kivéve. A tanulmányban nem foglalkoztam a református iskola jogállási, szervezeti és oktatásrendi változásaival, ezt részletesen tárgyalja a már többször idézett: A pápai kollégium története című monográfia. 24. A pápai kollégium története, i. m. 339. és 347. 25. A terv a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményében található leltári szám nélkül. 26. Kataszteri felmérés: OL S. 78. 242. téka 1071., 1072. cs. 1499. 1779-ben még a N 213-as és 214-es telek földesúri adózás alá tartozott. A N 213-as lakója Pucha József, a N 214-esé Nagy Mihályné. OL Esterházy cs. Ita P. 1216. 21. cs. capsa 60. N 39. 54-57. 27. 1895-ös terv a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményében található leltári szám nélkül. Az 1824-es terv készítéséről, illetve tervszinten maradásának okáról az iskolatörténeti feldolgozások nem tudnak. Ezúton szeretnék dr. Nádasdy Lajosnak és a Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteménye dolgozóinak munkámban nyújtott segítségükért köszönetet mondani. 28. Tóth Lajos: A főiskolai nyomda története. Pápa, 1939. 22. skk. 29. 1895-ös állapotot ábrázolja Kis Ernő: A Dunántúli ev. ref. egyházkerület Pápai főiskolájának története 1531-1895. Pápa, 1896. 100-101. közötti ábrája. A két épület között kétszárnyú bejárati kapu látszik, felette magas attikafallal. Az azóta elbontott nyomda épületének Petőfi Sándor utcai homlokzatát 1987-ben részlegesen megkutattam. A homlokzat ebben a korlátozott vizsgálatban egynemű, 19. századi falazatnak bizonyult. 30. A pápai kollégium története, i. m. 340. 31. AN 241-es telek tulajdonlása jellegzetes a pápai belvárosban. 1630-ban kap kiváltságot a földesúrtól, Nyári Miklóstól az akkori tulajdonos Szálai Bálint, aki katona. A telek korábbi tulajdonosa Szappanfőző György volt, akinek neve minden bizonnyal mesterségét is jelenti (OL Esterházy cs. Ita. P. 1216. 23. cs. capsa 60. N 325. 170-171. p.). 1762-ben az Esterházyak visszaváltják a kiváltságát az akkori tulajdonostól, Marsovics Lászlótól 70 Ft-ért (OL Esterházy cs. Ita P. 1216. 30. cs. capsa 63. N 1. 6. p.). 1769-ben és 1770-ben Sturm Ferenc a telek lakója (OL Esterházy cs. Ita P. 1216. 21. cs. capsa 60 N 39 60-60. p. ill. 23. cs. capsa 66 N 325 170-171. p.). A 240-es telek mindig censuális (földesúri adózás alá eső) volt, tulajdonosáról csak 1771-ből és 1779-ből ismerek adatot Stróbl József személyében (OL Esterházy cs. Ita P. 1216 21. cs. capsa 60. N 39. 76., 54-57. p.).