F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

TANULMÁNY - Bozóki Lajos: Lakótornyok és toronypaloták. A visegrádi Salamon-torony és a Fellegvár 14. századi szerepének kérdéséhez

4. Visegrád, a Salamon-torony IV. emeleti alaprajza a feltételezett osztófallal és a boltozatok rekonstrukciójával, 14. század első fele. 1995. Rajz: Bozóki Lajos-Koppány Tiborné osztófal miatt el kellett bontani a kandallót, s ez valószínűsíti - miként a keleti helyiség esetében is - a termek gazdasági rendeltetését. A második emelet esetében csak egy kelet-nyugati osztófalnak van némi nyoma a keleti, bejárattá alakított ablak fülkéjének déli oldalán, ahol a fal lábazati zónájának néhány kvádersora megmaradt. Ez a fal a termet úgy osztotta két részre, hogy az északi oldalon volt az árnyékszék és a kandalló. Ablak gyanánt viszont - ellentétben a déli helyiséggel - csak az említett kis kőkeretes nyílás szolgált az új bejárat felett. Egyik félteremnek sem lehetett különösebb reprezentatív funkciója, hiszen a déli, ikerablakos helyiségen keresztül lehetett eljutni a felsőbb szintekre vezető lépcsőfeljárathoz. Ma már hitelesen nem bizonyítható, hogy a következő szinteket a válaszfalak hány részre osztották, és nem zárhatjuk ki azt sem, hogy ezek a válaszfalak árkádívvel voltak megnyitva. Mindenesetre az, hogy a harmadik és a negyedik emeleten nem törtek új nyílásokat, arra utal, hogy ezeket a termeket csak egy kelet-nyugat irányú keresztfal oszthatta, hiszen így minden féltermet egy-egy ikerablak világított meg, illetve biztosította azok szellőzését. A negyedik emelet eredeti gerendafödémét elbontották, s a termet négy ötsüveges bordás boltozattal beboltozták, így a lakótorony 13. századi tetőteraszát egy szinttel feljebb emelték (4. ábra). Ez a szint megegyezett a gyilokjáró magasságának szintjével, miáltal egy nagyobb, hadigépek által jobban terhelhető, masszív teraszt kaptak. Visegrádon egy olyan királyi rezidencia került újra uralkodói felhasználásra, amely toronyszerű, tömeges megjelenésével, védműveivel egyesítette magában a katonai, s egyben reprezentációs funkciókat is, és ez igen közel állt a kortárs európai és főleg francia igényekhez.