F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)

TANULMÁNY - Keresztessy Csaba: A Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy páholyházának építéstörténete

TANULMÁNY Keresztessy Csaba A MAGYARORSZÁGI SZIMBOLIKUS NAGYPÁHOLY PÁHOLYHÁZÁNAK ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE Budapest VI., Podmaniczky u. 45.

1 A magyarországi János-rendű szabadkőművesség, valamint - a vele majdnem egyidejűleg alakult - skót rítusú Nagyoriens 1886. március 21-én egyesültek, s hozták létre közös szervezetüket, a Magyarországi Symbolikus Nagypáholyt. Nagymesterré Pulszky Ferencet választották. Hamar felmerült egy állandó páholyház létesítésének gondolata, hiszen a testvérek kezdetben vagy magánlakásokon,

2 vagy különféle középületekben

3 találkoztak. Bár az 1870-es évektől sorra épültek a páholyházak, a páholyok többsége mégis bérelt helyiségekben volt kénytelen tevékenykedni. Pedig a szabályos páholyélet egyik alapvető feltétele saját ház vagy helyiség léte, tételesen rögzített berendezéssel. Az épületben feltétlenül helyet kellett hogy kapjon előszoba, előcsarnok, műhely

4

, valamint sötét kamra. Lehetőség szerint - ezeken kívül - szükséges volt még hivatalszoba, társalgó, könyvtár és klub berendezése is.

5 Az előszoba - szokásos funkcióján kívül - azt a célt is szolgálta, hogy a munkák

6 alatt egy itt tartózkodó kisegítő testvér távol tartsa a „profánokat" a páholy belsőbb helyiségeitől. Az előcsarnok, melyet egyéb helyiségek híján társalgóként és hivatalszobaként is szolgált, tartalmazta a keresők

7 nevével és arcképével ellátott fekete táblát, egy szekrényt, melyben a páholy tagjai jelvényeiket és eszközeiket tartották, valamint asztalt a jelenlévők könyvével és egy másik táblát a közérdekű hirdetményeknek. A páholyház legfontosabb helyisége a műhely. Ennek a téglalap alaprajzú helyiségnek az oldalai a négy világtáj szerint kerülnek elnevezésre. A keleti oldalon foglal helyet a páholy főmestere, nyugaton pedig a két felügyelő.

8 A műhely mennyezetének díszítése a csillagos eget (kék alapon arany vagy ezüst csillagok) jelképezi, padozata fekete-fehér kockákból van kirakva. Falai általában vörös vagy kék kifestésűek. Járószintje a keleti oldalon három lépcsőfokkal megemelt, berendezése szigorú szabályok szerint meghatározott (1. ábra). A helyiség közepét elfoglaló tapis (szőnyeg), mely Salamon király templomát idézi, mai alakját a 18. század második felében nyerte el. Korábban a rajta látható szimbólumokat (csillag, szögmérő, függőón, vízmérő, durva kő, csiszolt kő stb.), melyek mindegyike saját jelentéssel bír, krétával, vagy szénnel rajzolták a földre, s a munka befejezése előtt letörölték. Vászonra festve 1766-ban jelenik meg először.

9