F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)
TANULMÁNY - Plank Ibolya - Csengel Péter: Mai Manó fényképészeti műterem- és bérházának építéstörténete
Saját tulajdonú telken történő komolyabb építkezésekre a legtehetősebb fényképészek közül is csak keveseknek nyílt lehetősége. Aki azonban megtette, az mindent elkövetett az elegancia, a szépség és a jó reklám érdekében. Strelysky Lipót Lötz Károllyal festtette ki az 1870-es években Hold utcai házának felső emeletét, természetesen a fényképezéssel kapcsolatos jelenetekkel. 25 Koller Károly fényképész Harmincad utcai háza még az 1930-as években is csaknem eredeti érintetlenségében állt. A visszaemlékezés szerint az 1883-ban épült ház frontját valamikor gyönyörű freskók díszítették. „A festő, rajzoló és modellt álló ámorok és allegorikus figurákból komponált freskó akár műemléknek is beillett volna..." 26 Az általunk bemutatásra kerülő Nagymező utcai műteremépület fényképészi jelenetekkel díszített főhomlokzata a fentivel ellentétben ma is látható. A fényképészek többségének - a századfordulót megelőző és követő évtizedekben egyaránt - elsősorban az épületrészek bérlésére és átalakítására, esetleg utólagos emeletráépítéssel kialakított műterem építésére nyílt lehetősége. Az 1870-es években elterjedt szárazlemezek 27 tovább segítették a fotográfusokat, kiváltva a nedves eljárás kényelmetlenségeit, melyek különösen a város- és tájfényképezés gyakorlóit késztette óriási kitartásra és szakértelemre. A technikai egyszerűsödés a tudományos és művészeti területeken dolgozó szakemberek számára is alkalmazhatóvá tette a fotográfiát, kihasználva ezzel a valósághű ábrázolás területén nyújtott kétségbevonhatatlan érdemeit. 1880-ban már 257 önálló fényképész, 219 segéd, és több száz lelkes amatőr fényképezett Budapesten. Annak ellenére, hogy évtizedeken keresztül a portréfényképezés maradt a legjövedelmezőbb kenyérkereseti forrás, a fényképészek legjobbjai hamarosan a fényképezés különlegesebb és nehezebb területeit is meghódították. A város- és tájfényképezéssel, a műtárgyak és műemlékek felvételével valamint sokszorosításával is foglalkozó szakfényképészeknek - id. Divald Károlynak és fiának ifj. Divald Károlynak, Klösz Györgynek, Weinwurm Mátyásnak és fiának: Weinwurm Antalnak köszönhetjük a műtermek negyedik, ipari tevékenységet is végző típusát. A sokszorosító helyiségekkel ellátott, saját és idegen fényképek, képeslapok, papírneműk sokszorosításával és kiadványok előállításával is foglalkozó műintézeteket soroljuk ide. Az alapítók még a kollódiumos nedves eljárás idején kezdték működésüket, amikor a fényérzékeny réteget közvetlenül a felvétel előtt kellett az üveglemezre önteni, és az előhívást szintén nedvesen végezték közvetlenül a felvétel után. így készültek a Magas-Tátra hegyormainak és régi történelmi városaink részleteinek gyönyörű és felejthetetlen képei. E műfaj két legkiválóbb képviselőjének, id. Divald Károlynak és Klösz Györgynek műteremépítkezései, melyeket részleteiben ismertetni itt nincs módunk, jól példázzák a fényképezés technikai és művészi fejlődése által kínált egyre újabb és újabb lehetőségeket, hiszen az 1860-as években bérelt szerény fényirdákból - a század végére - mindketten eljutottak a saját tulajdonú műteremházak üzemeltetéséig. Divald eperjesi és pesti fénynyomdája, Klösz Hatvani utcai, majd városligeti műintézete már a legkorszerűbb fotomechanikai sokszorosítási eljárások - fénynyomat, kőnyomat, heliogravűr, cinkográfia - végzésére is tökéletesen alkalmas volt.
