F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)

TANULMÁNY - Plank Ibolya - Csengel Péter: Mai Manó fényképészeti műterem- és bérházának építéstörténete

gossárga és legalul egy világoskék, napfényálló szövetből készült függönysor szabályozta a fény erősségét.

17 Az üvegtető fölött ólomcsőből folyó szabályozható víz tisztította és hűtötte az üvegtáblákat.

18 A műtermek legfontosabb berendezési tárgyai a gépeken és tartozékain kívül, a hátterül szolgáló bútorok és a festett hátterek paravánjai voltak. Ezek a tárgyak és kiegészítők tették „otthonossá" a felvételi termeket, változataik jól megfigyelhetők a korabeli portréképeken. Jelentőségük a századforduló után egyre inkább csökkent, használatukat idővel mesterkéltnek és szükségtelennek tartották. Az expozíció után a betöltött kazettát a Műteremből nyíló Laboratóriumba vitte a fényképész. Minden további műveletre itt, vagy más néven a Sötétkamrában került sor. A vegyszerekkel teli kis helyiség közvetlen közelségének a kollódiumos negatívok világában volt igazán nagy jelentősége, amikor az érzékenyített üveglemezt nedvesen exponálták majd hívták elő.

19 Az érzékenység biztosítása érdekében tanácsos volt rövid úton eljutni a felvétel helyszínétől a laboratóriumig. A sötétkamrák száma igényenként változhatott. Weisz Hugó például az exponált és exponálatlan lemezek cserélését a száraz laborban, a negatívlemezek fejlesztését, rögzítését és kimosását pedig egy másik laboratóriumban végezte. Mivel ez utóbbi egy vizes, cementmedencékkel ellátott helyiség volt, itt kap értelmet a száraz labor elkülönítése. A laboratóriumból a nagyítókamrába, onnan pedig további munkaszobákba nyíltak ajtók, ahol az előhívott negatívkép restaurálását, kopírozását, a pozitívek fixálását, kartonra történő felragasztását és retusálását végezték. Ennek megfelelően színező-helyiségek, könyvkötő-szobák, kényelmes negatív és pozitív retus-termek, továbbá üvegezett másolóhelyiségek egészítették ki a műterem praktikus berendezését. Retus-állványok, simítógépek, másolókeretek voltak egyebek között e helyiségek tartozékai.

20 A szakma technikai és művészi fejlődésével párhuzamosan, alapvetően megváltozott a műtermi fényképezés jelentősége és körülményei is. Mindezek a tényezők természetesen, a műtermek külső és belső kialakítását is folyamatosan módosították. Mára a szalonok és várótermek eltűntek, maradtak a színes fényképek előállításához használt, automata gépekkel fölszerelt gyorslaborok és a mesterséges világítással kialakított, a reprezentációt teljesen nélkülöző felvételi helyiségek. A fotográfia további fejlődése A fotográfia nem tartozván sem a képző- sem az iparművészethez, évtizedekig járta önálló útját a fényképeket kedvelő közönség szolgálatában. Hetekkel az új képkészítési eljárás bejelentése után, a pesti hírlapok is ismertették az eljárás lényegét, így a dagerrotípia hazánkban is számos ötvöst, aranyművest, gyógyszerészt, arcképfestőt és litográfust késztetett annak kipróbálására és művelésére. Mivel a dagerrotípiák készítése művészi és üzleti szempontból egyaránt jól jövedelmező vállalkozásnak tűnt, az első pesti fényírók igyekeztek Pest legszebb és legforgalmasabb városrészeiben dolgozni. 1841 és 1845 között Marastoni Jakab a mai Gresham-