F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)

KITEKINTÉS - D. Mezey Alice - Tóth Mária - Szentesi Edit - Káldi Gyula: Középkori kváderépületek restaurálása Alsó-Ausztriában és Bajorországban. Beszámoló az 1994 márciusában tett tanulmányútról

zatok formátlanná pusztultak. E felületeket tisztítás és szilárdítás után kőszínűre színezett mésztej-réteggel vonták be. Az így nyert felület hatása rendkívül kedvezőtlen, mert az egyszínű bevonat eltakarja a kőanyag természetes változatosságát, s ettől a formavesztés és a pusztultság nemkívánatos hangsúlyt kapott. Az északi oldal keleti szakaszában alapjában ugyanezt a felületi kezelést azonban kiegészítették a fugák finom hálójú fehér rajzolatával, és itt ezzel sokkal kedvezőbb hatást értek el. Hasonló elvű és hatású felületeket hoztak létre az ócsai templomban a Gál Tibor által terezett, nemrég befejezett helyreállításakor. Döntő különbség, hogy az osztrák kollégák ezt a felületkezelést külső térben, elsősorban nem esztétikai, hanem konzervátori megfontolásokból alkalmazzák. A bajor műemlékvédelmi hivatal regensburgi és bambergi kirendeltségeinek szakemberei lekötelező kollegialitással és alapossággal mutatták be az általuk végzett munkákat, s ami számunkra külön értéket képviselt, problémáikat, sőt tévedéseiket sem hallgatták el előlünk, s ezzel lehetővé tették, hogy olyan információkhoz jussunk, amelyekre valóban építeni lehet. A regensburgi dóm újabb nagyrestaurálását kísérő tudományos kutatásokkal az OMvH aulájában 1993-ban bemutatott kiállítás és a Műemlékvédelmi Szemle különszámaként Michael Kühlental tanulmányának közlése révén a szakma és a szélesebb közönség is megismerkedhetett. Mi a helyszínen elsősorban a kőrestaurálási munkálatokat tanulmányoztuk. Az óriási épület külső kőfelületeinek restaurálásán alapvetően eltérő módszerekkel több szakember-csoport dolgozik, Friedrich Fuchs úr ismertette velünk a munkaszervezetet és a „hagyományos" eljárásokat. A több száz éves műhely-hagyományokra támaszkodó Dombauhütte végzi a kőcseréket, mely kváderekre, ornamentális és profilált faragványokra terjed ki. A tornyok nagy magasságban elhelyezett, nagyon rossz állapotú szobrait is új faragványokra cserélték, ezeket azonban nem a Dombauhütte, hanem pályázat alapján szobrászművészek készítették. Ezek az újrafaragott szobrok formailag és esztétikailag igen kifogásolhatók. Ezt maguk a német szakemberek is tudják, de a nagy magasság miatt úgy gondolják, hogy nem hatnak zavaróan az összképben. Ez a „megalkuvás" szándékos, gyakorlatilag azt is szolgálja, hogy a nem formavesztett faragványok restaurálására fektethessék a fő hangsúlyt, azok igényesebb, mind teljesebb megtartására törekedhessenek. Regensburgban azonban a szobrok újra faragásának is hagyományai vannak. Láttunk olyan, a múlt század végi restauráláshoz kapcsolódó munkadarabokat, ahol a nagyon rossz állapotú eredeti szoborról először gipszöntvény készült. Erre agyagból mintáztak rá kiegészítéseket, és az akkori szobrászok e kiegészített másolat alapján faragták újra e szobrokat. Utunk célja azonban nem ezen „hagyományos" eljárások tanulmányozása és eredményeik megítélése volt, hanem a kőtisztítási és kőkonzerválási eljárásoké, azaz olyan eljárásoké, amelyek az emlékeket, anyagukban és formájukban teljes mértékben megőrzik. A dóm nagy kváderfelületeit vizes szemcseszórásos JOS-eljárással maga a cég tisztítja. A déli homlokzat keleti szakaszának egyik kis oldalkapujánál a JOSeljárásos tisztítás az egykori polikrómiát például az eredetileg festett timpanonon