F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)

KITEKINTÉS - D. Mezey Alice - Tóth Mária - Szentesi Edit - Káldi Gyula: Középkori kváderépületek restaurálása Alsó-Ausztriában és Bajorországban. Beszámoló az 1994 márciusában tett tanulmányútról

D. Mezey Alice - Tóth Mária - Szentesi Edit - Káldi Gyula KÖZÉPKORI KVÁDERÉPÜLETEK RESTAURÁLÁSA ALSÓ­AUSZTRIÁBAN ÉS BAJORORSZÁGBAN Beszámoló az 1994 márciusában tett tanulmányútról A jáki volt bencés apátsági templom restaurálása 1991-ben kezdődött el azzal a súlyos döntéssel, hogy a nyugati homlokzat apostolgalériájának szobrai olyan rossz állapotban vannak, hogy eredeti helyükön nem őrizhetők meg. így kivételük, mú­zeumba helyezésük és másolatokkal való pótlásuk szükséges. A nehéz és felelős­ségteljes feladatra vállalkozó kőszobrász-restaurátorok; Osgyányi Vilmos, Rákos Péter és Sütő József kiemelték és műterembe szállították a szobrokat, s a Szent Péter szo­bor eredetijéről és századfordulós gipszmásolatáról mintaöntvényeket készítettek. A tervtanács a restaurátorok javaslatának megfelelően az eredetiekről való másolás mellett döntött, s a műkő öntvények azóta el is készültek. Az eredeti szobrok a restaurátor műteremben várják a jáki múzeum megépülését, mely a századfordu­lós restauráláskor kiváltott ötszáz kőfaragvány biztonságos és végleges helyéről is hivatott gondoskodni. Az apostolgaléria szobrainak minden igényt kielégítő máso­latai, melyek a megtévesztésig képesek helyettesíteni az eredetieket, igazolták, hogy a templomhomlokzat kiemelhető, elsősorban figurális szobrászati alkotásainak vé­delmére és pótlására ez a járható út, amennyiben ezt a templomhomlokzatok fa­ragványainak gondos állapotfelmérése indokolni fogja. Elsősorban a szentélyeknél kell felkészülni további ilyen beavatkozásokra. Az is nyilvánvaló azonban, hogy a kváderfelületek mellett az ornamentális faragványok túlnyomó részét eredeti helyén kell konzerválni, márcsak azért is, mert ezek egyszerűen nem kiemelhető szerkezeti elemek. Először a nyugati kapu bélle­tes részének restaurálására kell elkészíteni egy olyan tervet, amely erre a másfajta kihívásra válaszol. A megoldandó feladat nagyon összetett: a jáki kapuépítmény különböző kőfajtákból épült, melyek jelenleg a pusztulás különböző állapotában vannak, s ráadásul többnyire gazdagon faragottak. A terv tehát biztosan nem ír­hat elő egyen-módszert, a restaurátori beavatkozások széles skáláját kell felvonul­tatni, természetesen minden lehetséges természettudományos és művészettörténeti segítséget bevonva. Ugyanakkor a jáki munka nem lehet kísérleti terep, csak is­mert és ellenőrzött hatású eljárások alkalmazhatók. Ennek érdekében vetette fel Dr. Horler Miklós azt a gondolatot, hogy a munkában résztvevők külföldi tanulmány­út keretében szerezzenek közvetlen elvi és gyakorlati tapasztalatokat a magyaror­szági igényekhez hasonló módszerű, folyamatban lévő és befejezett restaurálásokon. Már az utazás előtt is nyilvánvaló volt, hogy a művészeti és történeti értékeket hor-

Next

/
Oldalképek
Tartalom