F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)

SZEMLE - Hugo Brandenburg-Sebastian Storz: A római S. Stefano Rotondo ókeresztény templom régészeti és épületkutatása. Munkaközi beszámoló I-II. (Vukov Konstantin)

püspökének a telket, ahol a börtönnek használt kaszárnya állott. A kutató-szerzők szerint a templom igazából már készen állt, amikor a főpapi krónika szerint Simplicius pápa fölszentelte. Az adományozó III. Valentinianus császár volt, így valószínűleg az alapító is, mivel Simplicius nevéhez nem a „construxit" illetve „fecit" járul, hanem csak „dedicavit" a Liber Pontificalisban. A kaszárnyát lerombolták és az alapfalak közé cseréptörmeléket töltöttek, amelyet valamilyen más helyen volt lerakóhelyről hoztak ide. Szent István első vértanú ereklyéit 415-ben lelték fel Palesztinában, s ezután az évszázad közepén rohamosan terjedt a szent tisztelete. A jeruzsálemi Szent Sír-bazilika egykori gyűrűs építménye szolgáltatott mintát a rotunda-formára, amelyet a diadalmas kereszt motívumával (a konstantinápolyi Apostolok-temploma tiszta kereszt alaprajzú) terekben megnyilvánulóan is kiegészítettek. Ilyenformán az emléktemplom térkompozíciója nem a római mauzóleumokból vezethető le. Nem állja meg a helyét az a nézet sem, hogy a rotunda egy „bekunkorított" bazilika lenne. Külön kutatási és restaurálási feladatot jelentett az egyetlen épen maradt sugár irányú keresztszárny, a S. Primus és Felicianus vértanúk kápolnájának padozata. Felismerhetők voltak a kora keresztény kori kőberakásos padló maradványai, az elbontott reneszánsz téglapadló alatt. Egyébként a kápolna ma a középtér felé két 3/4 oszloppal tagolt, négy íves nyílással van összekötve, eredetileg azonban négy szabad oszlop állt öt íves nyílással. Az oldalfalakon Gerő László is észlelte az egykori, diagonálszektorokra vezető nyílásrendszer súrolt fényben való kirajzolódását (ezt Canina felmérési rajza jól mutatja). A 100 m

2-t kitevő padozat alapos és alakhű felmérését elvégezték, régészeti kutatással egybekötve (8. ábra). Az egykori többszínű, geometrikus mintájú kőpadló maradványait (opus sectile építési módban) sírgödrök beásásai megszakították. A maradványok szerint a kövek vastagsága eléggé eltérő volt, ezért antik darabok újrahasznosításáról lehet szó. A kőanyag több helyről származik, többféle fajta: Carrara, Cipollino, giallo antico, greco scritto, pavnazetto, porfír, rosso antico, szerpentin és verde antico. A padozat arra utal, hogy az egész templomot nagyon nagy ráfordítással, gazdag belső kiképzéssel látták el, amely csak az egykori Konstantin kori Latiráni- és Szent Péter-bazilikáéhoz volt mérhető. A szerzők kitűnő beszámolójának II. részét a S. Primus és Felicianus-kápolna díszpadozata kutatásának és restaurálásának (9-10. ábra) valamint rekonstrukciójának szentelik, kiegészítve a restaurátorok, névszerint Enrico Cerami és Monica Folcini referátumával. A kutatásról lényegében az első részben kapunk összefoglalót. Számunkra rendkívül érdekes a restaurálás módszerének leírása, mivel - más korból ugyan -, de hasonló megoldandó feladattal szembesülünk az esztergomi várban a „Kaszárnya" előtti teraszon feltárt kőberakásos padló töredéke esetén. (Ma védőtető és védőpadló alatt vannak a maradványok.) Az ismertető úgy véli, hogy a részletes feldolgozás, netán egy fordítás külön hasznos lenne. Néhány mondatot érdemel a S. Stefano Rotondo jelenlegi kutatásának szervezése. A templom ma is a Pontificium Collegium Germanicum et Hungaricum tulajdona; működő liturgikus hely. A római műemlékfelügyelőség munkái során merült fel az igény egy részletes feltárásra, amely valóban alapja lehet a felújító,