F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)

SZEMLE - Hugo Brandenburg-Sebastian Storz: A római S. Stefano Rotondo ókeresztény templom régészeti és épületkutatása. Munkaközi beszámoló I-II. (Vukov Konstantin)

telve. Az árkádíveken kívüli diagonál-szektor falain észlelhetők még dekorációmaradványok, amelyek arra utalnak, hogy valaha belső térben lévő felületek voltak. Az eredeti rotunda külső gyűrűje a 12. században szűnt meg. Figyelemreméltó megjegyzése a kutatóknak az, hogy a csöves teknőboltozat egyik igen fontos sarokmaradványát a 70-es években a műemléki állagvédelemkor levezetett esővízcsatorna ejtőcsövével rongálták meg (7. ábra). A S. Stefano eredeti építészeti dispositiójának megállapítása mellett szembetűnő kérdés a középtér egykori lefedésének módozata, mivel a mostani tetőszéket a 12. század közepén utólag behúzott pillér-íves építménnyel támasztották alá. Nem csoda, hiszen a 23 méteres fesztávra szerkesztett tetőzet faszerkezetének megtartása nehézségekbe ütközhetett, s kézenfekvő volt a fesztáv felezése a megtámasztó építmény révén. A korábbi kutatók a tambur ablakainak magasságában észlelt bemélyedő boltváll alapján szintén kupolaszerkezetet feltételeztek. Deichmann (1954/ 55) fából szerkesztett kupolára gondolt, ahol a primer tartószerkezeten lécborítás, majd rácsapott vakolat adta ki a megjelenési formát. Vitruvius említi ezt a szerkezetet, de csak kis fesztivokra ajánlja. A szerzők az egész faszerkezetet (kupola és tetőzet) nagy önsúlya miatt nem tartják ezt elfogadhatónak. Falazott kupolát pedig a tambur 80-90 cm-es falvastagsága nem viselne el. A diagonális körgyűrűs tereknél alkalmazott agyagcsöves kupolát tartják lehetségesnek. Ebből a flexibilis szerkezetből úgy alakítható a vezérgörbe, hogy az oldalnyomás lényegesen csök4. Róma, S. Stefano Rotondo. A templom alaprajza. Geró László: A római Santo Stefano Rotondo a magyarok nemzeti temploma. Budapest, 1944 . 71. 1. ábra. Reprodukció: Hack Róbert