F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)

MŰHELY - Boromissza Péter: A siklósi plébániatemplom középkori falképeinek restaurálása

A felvakolást követően, a vakolat húzása után kezdték el a festést. A képmező keretelésének, illetve a fontosabb képi irányvonalaknak a kitűzését festékbe mártott zsinór kicsapásával és vonalzós vagy körzős bekarcolással végezték. Például a Mária koronázása-jelenet a déli falon (16-17. ábra), vagy az északkeleti szentélyfalon András apostol háttér- illetve keret kitűzése készült zsinóros kicsapással. Vonalzós bekarcolást találunk az ablakbélletekben, körzős bekarcolással tűzték ki a medalionokat és karéjos mandorlákat is. Az evangélista-szimbólumok és a próféta ábrázolások kontúrjait kartonrajzokról átrajzolással vitték át a vakolatra. Ezek a „bekarcolások" nem olyan élesek, mint amelyeket körzővel stb. közvetlenül karcoltak a vakolatba. Egyes figurális ábrázolásoknál festéssel készült előrajzot (14. ábra) láthatunk - ilyen az északkeleti szentélyfalon a Vir dolorum (VI. ábra), vagy a déli fal nyugati szakaszán lévő Keresztelő Szent János is. A kitűzésnek még egy fajtáját fedeztük fel az ablakbélletek dekoratív mezőiben: a négyzetháló kezdő sarokpontjának kitűzéséhez sablont (lécbe vert szögekkel) használtak. A kitűzést, aláfestést követően elkezdték a felület megfestését. Néhol a már előző giornata adagban megfestett felületet javították, vagy egyszerű ráfestessél (mint azt a diadalíven is láthatjuk), vagy arra újabb vakolatréteget rávakolva, módosítottan újrafestették (például a középső boltmező mandorlát tartó angyalfiguráinál). A festők saját korrekciójának más példái is előfordulnak, ilyenek a festésbeli eltérések a bekarcolásos kitűzéshez képest (például a délkeleti szentélyfal remete-képmezőbe benyúló toronycsúcsa a bekarcolás szerint kinyúlt volna a képmező keretezésére is). A festési módszerekben jelentős eltéréseket tapasztaltunk a falképek ábrázolásainál. A hármas ülőfülke első periódusból származó festése, az északi fal „ördögös" Keresztrefeszítés-képjelenete (12. ábra), valamint a felszentelési keresztek töredékeinek stiláris jegyei is más festőre-festőcsoportra utalnak. Az érzékenyen, szinte lágyan megfestett figurák, a keresztek aprólékos, szinte könyv iniciáléra emlékeztető festése, valamint a kőberakásos - „habos" - keretdíszítmény festése profi csapatra utalnak. A második periódus falképein felfedezhető festői különbségek arra engednek következtetni, hogy e falképek festésénél több festő is dolgozott egyszerre. Az eltérő rajzi, festői stílusjegyek alapján hat festőt tudtunk megkülönböztetni. A bemutatást segítve a festőket rájuk utaló jelzővel láttuk el: 1. Holdarc-festő. Festéseire jellemző a kevés szín használata, azok is halványak, a tónusok világosak, minimális a plasztikai formálás, egyszerű, szinte csak jelekkel történő, lényegre törő a formai ábrázolás. Beazonosított munkái: az északkeleti szentélyfal ablakbélleteiben a bal oldalon az alsó három, a jobb oldalon az alsó kettő medalion arcképei. 2. Naiv-festő. Rá a gyengébb rajzi, festői tudás a jellemző, melyet festésbeli aprólékossággal ellensúlyozott. Beazonosított munkái: északkeleti szentélyfal, ablakbéllet jobb oldal, fölülről a második medalion virágkoszorús női feje; a középső szentélyfal ablakbélletében: Vir dolorum (VI. ábra), Mária, János, Katalin (VIII. ábra) és Borbála ábrázolások. A délkeleti szentélyfal ablakbélletében a Trinitás (5. ábra), két angyal és két szerzetes ábrázolásai (9-10. ábra). 3. Bizánci-festő. Csak egy példánk van, de ez is eltér a többitől, merev drapéria, kissé szögletes, szálkás arcfestés, nagy mandula szemek, egyenes vonalú száj.