F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)
MŰHELY - Lővei Pál: A siklósi plébániatemplom szentélye és középkori falképei
mására is volt hely (VIII. ábra). Az ablakok mellett, egymás felett két sorban az apostolok könyvet tartó, álló alakjai sorakoznak, attribútumaik alapján csak Péter, Pál és András azonosítható: Péter és Pál kulccsal illetve karddal a keleti ablak két oldalán, az alsó sorban, András a szokásos keresztjével az északkeleti ablaktól délre, ugyancsak az alsó sorban. A felső sor alakjai cseréppel fedett oromzatú, illetve toronysüveggel koronázott, félköríves fülkékben, az alsó sor apostolai csúcsíves záradékú nyílásokban állnak. Az északkeleti oldal rongált szentségfülkéje fölött a fájdalmas Krisztus képmása utal a fülkében egykor őrzött oltáriszentségre. A fülke maradványai több átalakítás nyomait őrzik, elveszett kőkeretének helye is megmaradt, az átalakítások és későbbi befalazása miatt azonban egykori pontos méretei nem voltak meghatározhatók. Egyik későbbi átalakítására utalhat egy adat a templom 1535-ben készült, a 19. század elején leírt, azóta elpusztult pasztofóriumáról. 20 A délkeleti falmező alsó részén egy a falazattal egyszerre készült, kissé szabálytalan, felfelé enyhén keskenyedő négyszögű fülke nyílik, amely belül bal felé kiszélesedik (alaprajzában L alakzatot képez). Kőkerete sosem volt, éleit és káváit is egyszerű vakolat borította. Bor és víz, esetleg ereklye tartására szolgálhatott. Krisztusnak és az alsó sorban lévő apostoloknak fejei, valamint az ablakbélletekben alul lévő fejek szándékos rongálás nyomait mutatják, a durván kivésett szemek, az éles tárgy okozta, egyenes bevágások a törökök emberi ábrázolás ellenes felfogásának tanúi. Ez egyben azt is mutatja, hogy a falképnek ez a része legalább a 16. század közepéig látható volt. A falképrestaurátorok megfigyelései szerint a pasztofórium fölötti Krisztuskép sárgával festett nimbusza fölött - a templomban egyedülálló módon - aranyozás nyomai láthatók, amely ugyanúgy egy későbbi javítás jele lehet, mint a középső keleti ablak Szent Katalin és Szent Borbála alakján a fejek színes virágkoszorúin megmaradt - feketére oxidálódott - ezüstözés. Ez a díszítés feltehetően összekapcsolódott valamilyen egyéb építési tevékenységgel - gondolhatunk az északi fal keleti nagy ablakának nyitására vagy a pasztofórium említett átalakítására -, a csekély maradványok, a pontosan nem keltezhető építészeti formák és az egyetlen szórványadat azonban biztos következtetések levonására alkalmas támpontot nem nyújtanak. Az északkeleti és a délkeleti falmező alsó szakaszán is megmaradt egy-egy felszentelési kereszt töredéke (11. ábra), amelyek a korábbi festéshez tartoznak - a fentebb leírt ábrázolások vakolatrétege föléjük fut. Az északabbi kereszt felülete erősen kopott, színei szinte teljesen elpusztultak, a déli ellenben szinte érintetlen felülete a fekete háttér előtt vörössel, fehérrel és szürkével festett, gazdagon és változatos motívumokkal kereteit, talpas keresztjével jól mutatja az ábrázolás eredeti igényességét és művészi színvonalát. A kereszt formálása és az egész ábra ornamentális gazdagsága egyedül áll a magyarországi emlékanyagban, és leginkább könyvművészeti emlékekre (iniciálék) emlékeztet. Egy-egy további, hasonló kereszt részlete előkerült az északi és a déli hosszfalon is; a szentély hosszfalainak nyugati részén esetleg lehetett még egy-egy, de nyomaik nem kerültek elő, ha ennél több volt, azok a hajóban lehettek.
