F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)

TANULMÁNY - Keresztessy Csaba: A Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy páholyházának építéstörténete

A Vörösmarty utcai homlokzat ablakai - a keleti kivételével - eredetileg szemöldökpárkánnyal is rendelkeztek, mára viszont csak könyöklőpárkányaik maradtak meg. Mindössze a két utca találkozási pontján álló sarokrizalit l-l ablaka őrizte meg káváinak eredeti tagozatát, könyöklő- és szemöldökpárkányát. A legkeletibb nyílás itt is jóval egyszerűbb volt társainál, mai formája lényegében megfelel az eredetinek. Lényegesen több problémát jelent az épület belsejének részletes elemzése. Az épület jelenlegi formájában erőteljesen át van alakítva, tüzetesebb szemrevételezése mai funkciója okán csak korlátozottan lehetséges,

39 így eligazítást csupán a gőzfűtés és szellőztetés terveiből nyerhettünk. A dongaboltozatos pincehelyiségek részben tároló, részben a különböző szintek éttermeit kiszolgáló terek voltak, de itt kaptak helyet az épületgépészeti berendezések is, valamint - déli szárnyában - egy tekepálya (8. ábra). A földszintet a Nagypáholy által bérbe adott helyiségek (étterem, üzletek, ezek raktárai, dohánytőzsde), valamint a kisegítő személyzet lakása foglalta el. Az étterem a Vörösmarty utcai front helyiségeiben kapott helyet, de bejárata - akárcsak a boltoké - a Podmaniczky utcáról nyílt (9. ábra). A díszes főlépcső az udvar és a főbejárat között elhelyezkedő tágas előcsarnokból nyílt, oszlopait - ma is meglévő - korinthoszi fejezetek díszítették (VI. ábra). A hátsó fronton egyszerű melléklépcső vezet az emeletekre. Az 1. emeleten (Mezzanin) volt lényegében a „hivatali szint", itt voltak találhatók a nagymester, valamint a titkárok dolgozószobái, egy ülésterem, irodák, a gondnok lakása, valamint az egyik műhely (10. ábra). A 2. emelet eredetileg a közösségi élet színtere. Legreprezentatívabb helyisége a zenekari emelvénnyel ellátott tágas étterem. A loggiáról két kisebb étkező helyiség nyílt. A déli szárny nyugati sarkán a társalgó, a keletin a könyvtár nyert elhelyezést. Mellette sötét kamrák kaptak helyet, csakúgy, mint a 2. és 3. emelet közötti közbesített félemeletén (11. ábra). A 3. emelet eredeti beosztásáról kevesebb információval rendelkezünk. Pedig itt volt található az épület talán legfontosabb, éppen ezért kialakításában és díszítésében is legigényesebb helyisége, a nagymúhely - „nagyszentély" (12-13. ábra). Mai állapotában területe kisebb irodákra tagolt, belmagasságát függesztett álmennyezettel csökkentették. E fölött azonban megmaradt a nagymúhely kosáríves, hevederekkel és hosszanti merevítéssel ellátott boltozata, valamint a nagy felületeken fellelhető, s igen jó állapotú boltozati festés (VIL, IX-XI. ábra). A festés kék-vörös árnyalatú, döntően kék háttér előtti, stilizált ornamentikus díszítésekből áll. A keleti oldali végfalon - egy elfalazott ablak fölött - bagolydíszes napkorong látható, lótuszmintás háttérben (VIII. ábra). A boltozaton svasztikába foglalt napszimbólumok valamint szabadkőműves szimbólumok (kalapács, vakolókanál, vonalzó) láthatók (16. ábra). A hevedereken futókutyába illesztett virágdíszsor található. Bár e díszes kifestés elkészültének keltezése megbízhatóan egyelőre nem megoldott, idejét a század első éveire tehetjük, ugyanis 1896. április 13-i ülésén egy szakbizottság indítványára,

40 a Szövetségtanács a „nagyszentély" végleges festését - az épület teljes kiszáradásáig - két-három évvel elhalasztotta,

41 majd - tervezési,