F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)

MŰHELY - Juan Cabello - Simon Zoltán: A lakosdi református templom műemléki vizsgálata

A 18. század végén megszaporodnak a templomról szóló adatok, mégpedig olyan adatok, amelyeket - s amint azt látni fogjuk az alábbiakban - kulcsfontosságúaknak tarthattunk az épület építéstörténetének felvázolásakor. 1785-ben a megye (építési) engedélyért folyamodott a Helytartótanácshoz, melyben a laskodiak kérelmét tolmácsolták. E kérelemben a laskodiak templomukkal kapcsolatos építési szándékát terjesztették fel, amelyre valamivel később meg is kapták az építési engedélyt. Az 1809. évi református összeírásból aztán kiderül, hogy a „Templom régi romladozásaiból renováltatott és ujjra mennyezeltetett a Nemes Ekkia közönséges költségével Ano 1731-be". Megjegyezzük, hogy ekkor minden bizonnyal csupán a középkori templomot hozták rendbe, s ez derül ki az 1828-ban, a Nyírtasson lefolytatott kánoni vizsgálati jegyzőkönyvből is.

3 De alig két évre rá, pontosan 1830-ban - a szentély elbontásával - megtörtént a templom bővítése, mely építkezés következményeként jelentősen megváltozott a középkori épület alap- és térelrendezése. Tornyát 1863ban emelték. A templom szondázó jellegű vizsgálatát Szatmári István területi előadó felkérésére végeztük el. Az évek óta húzódó, inkább csupán helyi erővel folyó - korlátozott anyagi háttérrel rendelkező - tatarozás során figyelt fel Szatmári István a jelenlegi formájában nem különösebben nagy értéket képviselő templom egyes részeinek középkori eredetére.

4 A pár napos régészeti kutatás (ásatás és falkutatás) - amely meghatározta a középkori templom nyílásrendszerét, feltárta a középkori (elbontott) szentély alapozásának maradványait és a falazatokat borító több rétegű falfestés nagy részét is, s végezetül szétválasztotta az épület különböző építési periódusait - messzemenően igazolta sejtéseit. A téglalap alaprajzú, téglából épült, nyeregtetős klasszicizáló templom (1-2. ábra) keleti sarkait átlós, élben végződő alacsony pillérek támasztják. Hasonló méretű támpillért helyeztek el északi falának tengelyében is.

5 Déli falának tengelyéhez - sarkain fejezetes lizénákkal díszített, timpanonos és nyeregtetővel fedett - pórfödémes előcsarnok, míg nyugati végéhez ugyancsak lizénákkal és párkányokkal tagolt kétszintes, romantikus torony csatlakozik.

6 A hajó északi homlokzatát három, a keletit egy és a délit négy szegmensíves, téglalap alakú ablak töri át. A bejárást a templomban a torony nyugati falában nyíló és a déli előcsarnok egyszerű kiképzésű (téglalap alakú) ajtónyílásai biztosítják.

7 A szegmensíves boltozattal fedett toronyaljból lapos lezárású, illetve a déli előcsarnok felől félköríves ajtónyílások vezetnek a hajó belsejébe.

8 A téglalap Taprajzú, pórfödémmel lefedett tér mindkét végében egy-egy könnyűszerkezetű, oszlopokkal alátámasztott karzat áll (3. ábra).

9 Az északi fal tengelyében téglából emelt igénytelen szószék áll. A kutatás megkezdésekor a külső homlokzatokról már hiányzott a vakolat, mely alól kivételt képeztek a torony felső szintjei. Információink szerint a 60-as évek elején történt szakszerűtlen tatarozás alkalmával a falak vizesedését egy magas és főként vastag cementlábazat készítésével óhajtották megszüntetni.

10 Ekkor távolították el a feltehetően táskás és málladozó vakolatrétegeket, bár ugyanakkor azért örömmel nyugtázhattuk, hogy a templombelsőt csupán lemeszelték. A tatarozás befejezéseként „erős és vízszintes" cementpadlót készítettek, amely csak tovább fokozta a falakban felgyülemlő víz mennyiségét.