F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)

MŰHELY - Farbakyné Deklava Lilla: A csobánkai görögkeleti szerb templom

Farbakyné Deklava Lilla A CSOBÁNKAI GÖRÖGKELETI SZERB TEMPLOM Csobánka település története a középkorban Csobánka környékén már a késő bronzkorból találtak emberi életre utaló nyomokat, és a régészeti leletek alapján azóta folyamatosan, szinte minden korszakban kimutatható emberi kultúra jelenléte a térségben.

1 Az a település azonban, mely a mai Csobánka történeti elődjének tekinthető, nem a jelenlegi község területén, hanem attól egy kilométerre délnyugatra, a most Dolny-Csobanacnak hívott völgyben, a patak északkeleti partján feküdt.

2 Az itt talált 700 x 250 m területű település

3 a középkori Boron faluval azonosítható.

4 A helynév szláv eredetű személynévre vezethető vissza, és azonos gyökerű a lengyel Borún személynévvel és helynévvel.

5, A falu első okleveles említése 1299-ből származik, egy peres ügy kapcsán. Az oklevelet a budai káptalan adta ki március 26-án. Ebből megtudhatjuk, hogy Domonkos, a pilisi ciszterci kolostor apátja és a Hont-Pázmány nemzetség három tagja: Kázmér fiai Ugrin, István és Lampert között egy boroni határból kiszakított birtokrész miatt folyt a per, mely végül megegyezéssel dőlt el a pilisi apát javára. Miután eskütársaival együtt - köztük Kalászi Péter fia Lőrinccel, Márton fia Jánossal, Keszi Jakab fia Andrással, kulcsos (Claviger) János fráterrel és Pyrryn ispánnal - a király ítélete alapján az apát az esküt letette, a káptalan határjárást végeztetett Boronban. A határ érinti a Boron mellett levő kőoszlopot (római mérföldkövet), a boroni Szent Márton egyház diófáját, egy erdei körtefát, a csorda útját (via gregis), a „Középmagos hegyet", a Szántóról Budára vezető „nagy utat", a rajta levő nagy kőoszlopot (mérföldkövet), a „Boyontha" patakot, egy nagy szilfát valamint Kandé falu határát.

6 Az oklevél szövegét helytelenül értelmezve állítja Bártfai Szabó László és a műemléki topográfia, hogy Boron a Hont-Pázmány nemzetség ősi birtoka lett volna.

7 Ehelyett arról van szó, hogy a Boronnal szomszédos Kandé falu

8 tartozott a nemzetséghez, melyhez a jogtalan foglalás során Boront csatolták.

9 Viszont egyértelmű adattal szolgál az oklevél arról, hogy Boron falunak legkésőbb a 13. század végén temploma volt, melyet Szent Márton tiszteletére szenteltek. Pontosan nem tudható, hogy azelőtt Boron kinek a birtoka volt. Békefi Rémig kísérletet tett arra, hogy a falu birtokviszonyait - legalább a 13. századra vonatkozóan - tisztázza, de okleveles adat híján csak feltételezésekre szorítkozhatunk. A tatárjárás után kérdésessé váltak a birtokviszonyok az elpusztult oklevelek és határjelek miatt. János pilisi apát ezért arra kérte IV. Bélát, hogy erősítse meg azon jószágok, vámok és jövedelmek birtokában, melyek okiratai elpusztultak Esztergomban a tatárjárás alatt. IV. Béla 1254. június 28-án kiadott oklevelében megerősítette a pilisi apátot birtokaiban,