F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)

KIÁLLÍTÁS - Lővei Pál: „Közép-európai barokk kezdeményezés"

katonák és fegyverek illetve szabadidő, céhek, vallás és vallási ünnepek alcímeket viseltek a bemutató egyes részlegei. Igen széles volt a figyelembe vett műfajok és tárgyak köre: szerepeltek kőszobrászati alkotások és sírkövek, a legkülönbözőbb használati- és díszedények, hangszerek, díszes vadászfegyverek és a háborúskodás fegyverzete, mintás bőr tapéták és természetesen festmények, metszetek, faszobrok, bútorok, ötvöstárgyak és hímzések. A sokirányú művészeti hatást jelezték a bécsi Johann Michael Militz portréi, Anton Cebej ljubljanai festő és a Nyugat-Magyarországon tevékeny Dorffmaister István képei, egy stájer készítésű orgona, angol, francia, augsburgi, nürnbergi, bécsi, delfti, meisseni porcelánok, ötvöstárgyak, cseh és sziléziai üvegek. Különleges volt az erős velencei és itáliai kapcsolatokról árulkodó dubrovniki részleg, egy a patrícius családok címereit felsorakoztató, festett táblával, itáliai készítésű hordszékekkel, a kikötőt madártávlatból ábrázoló, kicsit naiv, 17. századi olajfestménnyel, 18. századi selyem-bársony tógákkal, míves tengerészeti eszközökkel, a költő Johannes Gondola (1589-1638) képmásával és Oszmán című eposzának későbbi kéziratával, valamint a jezsuita filozófus Rogerius Boscovich 18. század közepi portréjával. Az utóbbiak szerepeltetése utalt arra is, hogy az irodalmi horvát nyelv alapja a Ragusában beszélt nyelvváltozat lett a 19. században. Kiemelkedő művészi színvonalú alkotásokat vonultatott fel a kiállítás vallással foglalkozó részlege, így a zágrábi székesegyházi kincstár féltett darabjait is, például az 1721-ből származó, domborított ezüst oltárantependiumot - a bécsi Caspar Georg Meichl művét. Specialitás volt a Klostar Ivanic-ból származó Szent Sír-kulissza is, a barokk kastélyszínházak egymás mögötti színpadképeihez hasonló felépítésével. A Magyarországról jött látogató számára feltétlen figyelmet érdemeltek a közös történelem személyiségeinek, a Festetics, Draskovich, Erdődy, Zrínyi, Nádasdy, Gersei Pető, Zichy, Eitz, Althan családok tagjainak portréi, családfái, valamint a zágrábi Horvát Történeti Múzeumban őrzött, 17. századi, később II. Józsefig kiegészített, összesen 46 portréból álló magyar királygaléria. Az egykori és mai határok, földrajzi viszonyok bizonyos fokú összemosásától eltekintve a zágrábi kiállítás igen jó benyomást keltett, és sok eddig ismeretlen, gyakran meglepő anyagot vonultatott fel. Az „Artis Pictoriae Amatores" - Európa a prágai barokk gyűjtemények tükrében" címet viselő, csehországi bemutató hat részből épült fel: A barokk műgyűjtemények Közép-Európában; A barokk kori cseh főnemesség intellektuális világa; Cseh barokk műgyűjtés; A Cernínek, mint műgyűjtők és patrónusok; A Nostitz család gyűjteményei; A Művészetek Hazafias Barátainak Társasága. Az első, aránylag kisebb részeket bevezetőül szánták. A Humprecht Jan Cernín velencei császári követ és családja a 17. századi itáliai műveket felsorakoztató gyűjteményének szerényebb, és a Jan Hartwig Nostitz cseh főkancellár és fia kollekciójának teljesebb rekonstrukciója szolgáltatta a tárlat fő részét. A befejező egység a felvilágosult arisztokrácia és értelmiség által 1796-ban a műkincsek külföldre szállítását és „az ízlés romlását" megakadályozandó alapított társaságot mutatta be, amely a prágai Cernín-palotában megnyitott, nyilvános kiállításával a modern múzeumi gyűjtemény, jelesül a prágai Nemzeti Galéria előzményét jelentette. A prágai vár egykori lovardájában berendezett kiállítótér a koncepciónak nem volt képes megfelelni. A három első részt a hatodik követte, majd az ötödik és negyedik egység következett. Az utolsó és a