F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)

KIÁLLÍTÁS - Lővei Pál: „Közép-európai barokk kezdeményezés"

helyezett műalkotások összefüggéseinek felismerését a látogatóra bízták, semmilyen ismertető szöveg nem került a tárlatokra. A horvátországi kiállítás rendező elve a társadalmi rétegződés volt, ennek megfelelően a főnemesség környezetének emlékeitől majdnem a népművészetig terjedt a bemutatott alkotások köre, a feldolgozott terület pedig a mai, a barokk koritól erősen eltérő horvát határok szerint alakult. A varsói portrékiállítás - bár eredetileg a közép-európai barokk portré általános bemutatójának tervezték - csupán a lengyel történelmi személyiségek arcképeit gyűjtötte egybe, függetlenül az egyes alkotások művészi színvonalától. Prága művészettörténeti szempontú kiállítása a barokk művészet egyetlen szeletét tette meg témájául, a műgyűjtést, azt is kizárólag a prágai gyűjtemények példáján bemutatva. Az eltérő szemléletmód - és természetesen az anyagi lehetőségek - a műtárgykölcsönzések mértékét is meghatározta. Az eredetileg tervezett koncepcióhoz hű, magyarországi rendezők igen jelentős nemzetközi kölcsönzések segítségével dolgoztak - ebből adódóan komoly anyagi, biztonsági, szállítási problémákkal, valamint a társintézmények bürokráciájával küzdve. Egészen meglepő és ismeretlen, nagyszámú (24) festményt sikerült - a kiállítások végső megnyitásának napján - kifüggeszteni a nagyszebeni (Sibiu, Románia) Brukenthal Múzeumból, de látványos darabokkal szerepeltek Pozsony, Prága, Varsó, Bécs, Graz, Salzburg, Ljubljana, valamint néhány szlovákiai kastély (Hontszentantal/Antol, Bajmóc/Bojnice) gyűjteményei is. Hangsúlyt nyertek az országon belüli püspöki és plébániai gyűjtemények, valamint néhány vidéki múzeumnak a nagyközönség számára ezideig alig ismert műkincsei is. A viharos lengyel történelem miatt erősen szétszóródott anyag következtében a varsói px)rtré-kiállításon Belorusszia, Ukrajna, a Baltikum, Skandinávia, Németország, Ausztria múzeumai is képviselve voltak, a helyi gyűjteményekből kiállított alkotások ugyanakkor jól ismert, állandó kiállításokból (Willanow, Lazienki) származtak, meglepetést keltő, új darabokat nem „ástak elő" a raktárakból. A poznani szoborkiállítás két súlypontját Szilézia és a kislengyelországi (ma ukrajnai) Lemberg/Lvov szobrászatára helyezték. A hosszú hagyományokra visszatekintő, „bejáratott" ausztriai kiállítások alapját az ország gazdag gyűjteményei szolgáltatták, emellett kölcsönöztek Nyugat-Európa múzeumaiból is (Madrid, Brüsszel, Antwerpen, Németország, Firenze), de Szlovénia, Csehország, Magyarország műtárgyait is bemutatták. A horvát kiállítás tárgyait is sok helyszínről gyűjtötték össze, de kizárólag hazai anyagokra támaszkodtak. Az egykori Jugoszlávia területén zajló események ismeretében azonban önmagában is komoly tett például, hogy a hosszú ostromot kiállt Dubrovnik és Eszék (Ősiek), valamint a háború közelébe sodródott Újlak (Ilok) is eljuttatta jelentős műtárgyait. Prágában ugyancsak a hazai gyűjteményekre - ezen belül is főleg a prágai Nemzeti Galéria anyagára - támaszkodtak. A kiállítássorozat 1992. május l-jén kezdődött az ez alkalomra frissen helyreállított, trautenfelsi vár Öröm és bánat címet viselő, Barokk művészet - barokk hétköznapok alcímű kiállításával. A 17-18. század tudományának, kultúrájának, művészetének bemutatója több szempontból nem volt igazán meggyőző. A kiállítás időnként túlságosan egyszerű panelekből építkezett: közhelyszerű ötlet volt a nemesség és a jobbágyság-parasztság ruházkodásának, életmódjának illusztrálása a hímzett topánka és a facipő, az intarziás szekrény és az ácsolt láda, a díszes porcelán edények és