F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)
KIÁLLÍTÁS - Lővei Pál: „Közép-európai barokk kezdeményezés"
A közép-európai barokk művészet nemzetközi kiállítássorozaton való bemutatásának ötletét az olaszok vetették fel 1990-ben, összhangban az UNESCO és az Európa Tanács barokk programjaival. A Hexagonale országai, Ausztria, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, Magyarország és Olaszország 1991-ben írták alá az egyezményt. Az időközben a Közép-európai Kezdeményezés nevet felvett országcsoport államai közül végül csak Ausztria volt képes kiállításait (Trautenfelsben és Schloßhofban) az 1992 májusa és 1993 májusa közti Közép-európai Barokk ÉVben megrendezni, Prága, Poznan, Varsó, Zágráb, Székesfehérvár és Budapest bemutatói 1993 májusában-júniusában nyíltak csak meg, a pozsonyi tárlatra csak 1993 őszén került sor, ahogy a zágrábi kiállítás ljubljanai megismétlésére is. A két észak-olasz kiállítás létre sem jött - a kezdeményező olaszok végül megelégedtek egy a középeurópai barokk legfontosabb helyszíneit bemutató, az egyes országok szakemberei által írt, 400 oldalas, angol nyelvű „itinerárium" közreadásával. Lehetne élcelődni azon, hogy úgy történt ez is, mint annyi más errefelé - de éppen az olaszok példája mutatja, hogy nem csupán Közép-Európa új demokráciáiban mennek döcögve a dolgok. Ami végül megszületett, összességében kárpótol a késedelemért, bizonytalanságért, izgalomért - a kiállítássorozat mind létrejötte tényével, mind az összegyűjtött anyaggal komoly siker. A tudományos hasznon túl vannak politikaiak is. Kiderült, hogy Közép-Európa államai képesek közös program alapján olyan kulturális eseménysorozat létrehozására, amelynek elemei kerek egészet alkotva túllépnek az egyes országok határain, és valami közösről adnak számot. A tárgykölcsönzések és a kiállított objektumok körei ráadásul a szervező országok térségét jelentősen kibővítve felölelik Erdélyt, Skandináviát, Németországot, Litvániát, Ukrajnát, Belorussziát, és helyenként utalnak a lettek, zsidók, balti németek, erdélyi szászok művészetének barokk vonatkozásaira is. A 17-18. század a maga politikai megosztottságával, háborúival, vallási ellentéteivel, alá- és fölérendeltségeivel, s az eközben virágzó internacionális barokk művészet számos analógiát kínál a nem kevésbé zűrös mai Közép-Európa kulturális-politikai életéhez. A siker természetesen mégis elsősorban művészeti és tudományos: a kiállításokon felsorakoztatott, közel háromezernyi műalkotás és tárgyi emlék, amelyekhez a kapcsolódó helyi bemutatókon ugyancsak ezres nagyságrendű emlékanyag járult, olyan gazdag képet nyújtott a térség barokk művészetéről, amilyet semmilyen korábbi esemény vagy publikáció. Az összes kiállítás megtekintésére valószínűleg még a rendezők sem voltak képesek - a jelen beszámolót író recenzens se látta valamennyit -, azonban a többnyire terjedelmes kiállítási katalógusok sokat idézett, meg nem kerülhető segédletei lesznek a további kutatásnak; ráadásul nyelvi akadályok nélkül: a két osztrák kiállítás német nyelvű katalógusa mellett a többi az illető ország nyelvén és angolul íródott. (A katalógusok kiadása sem volt azonban problémamentes: a prágai és a két magyarországi több hónapos késéssel készült csak el. Az ausztriaiak kivételével egyébként a kiállítások propagandája is csapnivaló volt.) A tárlatok koncepcionálisan igencsak eltérőek voltak. Ennek éppúgy oka lehetett a pénzügyi lehetőségek korlátozott volta, mint az eltérő történelemfelfogás:
