F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)

MŰHELY - Sonkoly Károly: Historizáló stílusú díszítőfestések feltárása a pécsi Vasváry-házban

lik a három, utcára néző ablakkal megvilágított szalon (3.), ahol szerencsés módon fennmaradtak az eredeti díszek, a mennyezetfestés, az oldalfalak - barokk bőrkárpitot papírból imitáló - nyomott mintás tapétája, az eltérő színű lapokból összeállított parketta, a faragott, részben aranyozott ajtók, a fehér mázas Zsolnay cserépkályha, a rézből öntött, remek szerelvények stb. Régebben az udvari szárnyak emeleti szobái, egészen a melléklépcsőkig, ehhez a lakáshoz tartoztak. A földszinten üzletek, raktárak, a hátsó részen pedig bérlakások voltak. A telek közép- és törökkori beépítéséről nem ismerünk adatokat, de minden bizonnyal itt, a város főutcája mentén már akkor is ház állott. Ez az 1686-os ostrom idején elpusztulhatott, mert az 1695-ös összeírás üres házhelyként hozza a telket.

9 1718-as adat az első, amely az itt szereplő, eladási ára alapján emeletes házat említi. A 18. században jórészt iparosok lakják. A 19. század elején vásárolta meg Rozinger Mátyás lakatos, aki átalakíttatta és mestersége remekeivel díszítette, például az utcai homlokzat tetején elhelyezett, fejüket mozgató, automata vasszobrokkal ellátott órával, amely akkoriban a város nevezetességei közé tartozott.

10 Özvegyétől 1840-ben vásárolták meg a házat Treiber János és Lipót kereskedők. A Bajorországból elszármazott, nemesi família (nevük Treiber, Traiber, Trajber formában is előfordul) a 17. században bukkant fel Vas megyében.

11 1688-ban kaptak magyar nemességet. Tolna megyéből költöztek Pécsre. Az említett Lipót fia, György (1841-1905) virágoztatta fel a család üzletét, s nevéhez fűződik a ház nagyvonalú átépítése, amelynek során elnyerte mai, díszes formáját. Pályája hasonló a korszak többi, hazai kapitalista „gründler"-éhez. Vas- és szerszám kereskedéssel foglalkozott, terjeszkedése során felvásárolta a konkurens, pécsi boltokat. Főüzlete háza földszintjén működött. Vagyona folyamatosan gyarapodott, szőlőbirtokot vásárolt, idővel Pécs legnagyobb adófizetői közé emelkedett. Nevét 1882-ben Vasváry-ra magyarosította. Nagy vagyonát építkezésekre és műgyújteményére fordította, de mivel erején felül költekezett, élete végén már adósságok nyomasztották. Király utcai, öröklött házát 1870-ben kezdte átépíttetni, s a több ütemben végrehajtott munka hosszú évekig elhúzódott. A ház történetének általa írott összefoglalása

13 szerint az átalakítást Ivánkovits István, majd Szánthó Antal építészek vezették. Ekkor kapta elegáns, érett historizáló stílusú képét. A kiegyensúlyozott, neoreneszánsz homlokzatok a kor német és osztrák építészetével mutatnak párhuzamot. Az utcafronton ezt a harmóniát már némileg megbontották a később elhelyezett, pirogránit reliefek - Vasváry György újgazdag ízlésének bizonyítékai - de az udvari homlokzatok a későbbi, kisebb átalakítások ellenére megőrizték eredeti, nyugodt tagolásukat. Az utolsó, itt élt családtag, özvegy dr. Majorossy Kálmánné hagyatékában nem találtuk meg a ház átépítésének terveit, pedig az örökösök egyike szerint korábban megvolt.

14 A tervező Ivánkovits István, vagy Szánthó Antal lehetett, esetleg közös munkájuk eredménye a ház mai formája. Ők a neoreneszánsz stílus legszínvonalasabb, helyi képviselői voltak abban az időben. Ezt tanúsítják olyan, bizonyíthatóan általuk tervezett épületek, mint például Ivánkovitstól a Király u. 11. számú Pénzügyigazgatóság (1870),

15 Szánthótól saját háza a Ferenciek u. 20. szám alatt (1881), vagy a Vasváry-villa a Mecsek oldalában (1884).

16 Az utóbbi megrendelés bizonyítja, hogy Vasváry elégedett volt Szánthónak a belvárosi házon végzett munkájával.