F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)

MŰHELY - Farbakyné Deklava Lilla: A csobánkai görögkeleti szerb templom

Csánki Dezső szintén a pilisi apát birtokaként említi Boront „Borony" néven egy 1511-es oklevélre hivatkozva,

20 ám ez az utolsó biztos pontunk egy közel 150 éves időszak kezdetén, mely időszak alatt csak feltevésekre szorítkozhatunk Boron birtokosait illetően. A pilisi apátság története 1541-ben lezárult. Az utolsó apát, Normann János halálával az apátság javai idegen kezekre kerültek.

21 Ez a legutolsó időpont, mikor Boron a pilisi apáté, de meglehet, hogy már korábban gazdát cserélt a birtok. Mindenesetre a pusztulás, mely elérte az apátságot, elérte birtokát is. A defterek 16. század közepi adatai szerint Boron ekkor már puszta, lakatlan 22 A következő adat, melyet Boronra vonatkoztatnak, 1563-ból származik, ám ennek idekapcsolása vitatott. Egy 1563. január 3-án kelt oklevélben

23 Báthory András országbíró meghagyta az esztergomi káptalannak, hogy Paksy János fiait, Pétert és Györgyöt királyi adomány címén vezesse be Podmaniczky Rafael, Csikó Gáspár és János, valamint Mathkó János orombi, borombi, pomázi, szentesi, kismaróti és domosi birtokaiba. Lukinich Imre egyértelműen állítja, hogy az oklevélben szereplő Boromb a Pilis vármegyei Boron torzított alakja,

24 ám Torma István csak feltételesen fogadja el állítását, a kérdést nyitva hagyja.

25 Ha Lukinich Imrének igaza van, akkor Boron egy rövid ideig, legkésőbb 1541-től 1563-ig a Podmaniczkyak kezén volt, akiktől ismeretlen ok miatt a birtok visszaszállt a királyra, aki a Paksyaknak adományozta. Az 1563-as bizonytalan adattal szemben 1661-től újra megbízható forrásunk van Boronról. Ekkor ugyanis egy Borsod vármegyei ősi nemesi család, a Wattay család

26 tulajdonába került több Pest megyei birtokkal együtt,

27 így szerepelhetett „Borony" pusztaként a Wattay Pál és felesége, Buday Anna, valamint annak testvére, Buday Sára közötti birtokmegosztásban. A szerbek betelepülése Csobánka története a 17. század végén, a szerbek betelepülésével vett új fordulatot. Ekkor, Buda 1686-os visszafoglalása után Savoyai Jenő dél felé szorította a törököket, és felszólította a szerbeket, akik török elnyomás alatt éltek, hogy csatlakozzanak hadseregéhez.

29 1 690. április 6-án I. Lipót nyílt levelet intézett a szerbekhez, melyben kedvezményeket ígért a csatlakozás fejében.

30 Az ipeki pátriárka, íernojevic Arsenije (1633-1706) volt a szerbek részéről az, aki a csatlakozást előkészítette.

31 Bécsbe küldték Dakovic Icaija püspököt,

32 aki a pátriárka által összeállított tervezet alapján kieszközölte I. Lipót 1690. augusztus 21-én kiadott ünnepélyes oklevelét,

33 melyben számos újabb kiváltságot kaptak a szerbek.

34 A császári hadsereg, melyhez mintegy 5000 szerb és albán felkelő csatlakozott, még ebben az évben csatát vesztett Belgrádnál,

35 október 8-án kénytelen volt feladni Belgrádot Köprülü Musztafa nagyvezírnek.

36 Ez a vereség indította el a szerbek Magyarországra való betelepedésének utolsó és egyben legnagyobb hullámát.

37 40 000 család érkezett Magyarországra a törökök bosszújától félve, Őernojevic Arsenije pátriárka vezetésével. Ez mintegy 70-80 000 embert jelentett.

38 Sokan telepedtek le az ország északibb vidékein,

39 többek között Szentendrén

40 és környékén, így Csobánka is ekkor vált a szerbek lakhelyévé.

41 I. Lipót 1691. augusztus 20-án ünnepélyes ok-