F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)
MŰHELY - Gere László: Előzetes jelentés a szigligeti alsó vár régészeti feltárásáról
tartottak, de az sem kizárt, hogy durván ácsolt ágyak álltak itt a várőrség számára. A padlószintről előkerült leletek nem utalnak egyértelműen az épület funkciójára. Az épület feltárása ez idáig a legkésőbbi padlószintig történt meg, ennek során bebizonyosodott, hogy az épület és a vár pusztulása egy időre tehető. Építésének korát azonban csak a padló és a legelső udvari járószint átvágásával határozhatjuk meg. A legkorábbi udvari járószint és az épület falának belső oldalán lévő cölöplyukak feltárásakor tett néhány megfigyelés azonban arra látszik utalni, hogy ez is az alsó vár korai időszakában épült fel. Ennek ellenére az épület déli fala nem köt be a nyugati várfalba. Az alsó vár sokrétű gazdasági funkcióit bizonyítja az a két kemence is, amelyet a legutolsó - 17. századi - udvari járószinten találtuk. A nyugati épület és a torony téglalap alakú bővítménye közötti falszorosban (7.ábra) feltárt kemencének csak a sütőfelülete maradt meg. E sütő felületből vékonyfalú, vörös anyagú, zöld illetve barna mázas edények töredékei kerültek elő. A kemencét egyszer teljesen megújították, átépítették, ennek megfelelően egymás felett két sütőfelületet is találtunk. A kemencék a kerek vagy enyhén ovális alakú, sárga, agyagos löszből készült kemencék jól ismert típusába tartoznak. Ez a két kemence, formájukat és felépítésüket tekintve nem sokban különbözik a legkorábbi járószinten feltárt kemencétől, amelynek kronológiai jelentőségéről korábban már szóltunk. A kemencének külön védőépületre nem volt szüksége, hiszen közvetlen felette volt a nyugati várfal védőfolyosója, illetve az azzal egybeépült feljárati lépcső. A valószínűleg fából készült feljárati lépcsőre csak olyan közvetett bizonyítékok utalnak, mint a sárga agyagos 17. századi udvari járószint megszakadása az épület fala előtt 60-80 cm-rel. Talán a lépcsőfeljáró végét rögzítette az épület délkeleti sarkától 1,1 m-re nyugatra, az épület sarkába bevágott 0,5 m széles mélyedés. A másik kemencét szintén a 17. századi udvari szinten tártuk fel. A téglalap alaprajzú, sárga agyagra rakott kövekből készült kemence sütőfelületébe kerámiaés kőtörmeléket tapasztottak. A nyugati épület előtt 5-6 m-re az udvaron lévő kemence felett egykor bizonyára volt valamilyen védőtető, ennek nyomai azonban nem kerültek elő a közvetlenül a humusz alatt lévő kemence környezetében. Végezetül szólnunk kell az alsó vár udvaráról is. A vár felépítése utáni udvarszint lényegében követte a hegy természetes lejtését, nagyobb feltöltés csak a már említett északi, északkeleti részen történt. Ezen korai feltöltés ellenére is a várudvar erőteljesen lejtett északkeleti és nyugati irányban egyaránt. A fekete humuszos felszínen apró kőtörmeléket terítettek el, ami főként az épületek és a várfalak környékén volt igen markánsan megfigyelhető. A II. udvari szint, mint arra már rámutattunk, valószínűleg Martonfalvay Imre építkezései nyomán alakult ki, s csak a mélyebben fekvő részeken, vagyis a falak mentén volt megfogható. 17 A III. udvari szint kialakulása valószínűleg az 1530-as évekre tehető, amikor Lengyel Boldizsár várkapitánysága alatt nagyobb építkezés folyt a várban. A rétegtani megfigyelések valószínűvé teszik azt a feltételezést, hogy ekkor építették át például az északi épületet is. Az építkezéseket követő tereprendezésen kialakult felszínen hozták létre a fentiekben részletesen ismertetett kemencéket.
