F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)
MŰHELY - Koppány Tibor: Az ösküi kerek templom és helyreállítása
A szentély falairól azt lehetett megállapítani, hogy azok mai magasságuknak csak a feléig voltak eredetiek és a hajóval egybefalazottak. Felső részük ugyancsak kőből készült, de eltérő falazású, barokk újjáépítésből származik, amelyet nem kötöttek be a hajó falába. Rómer és nyomában Békefi talán ezt látva vélhették, hogy a szentély később épült az általuk toronynak vélt hajóhoz. Amint azt előbb már jeleztük, a szentély belső, a diadalívhez csatlakozó falszakaszait a barokk újjáépítés alkalmával faragták patkóívesből egyenesre. A felmérés alkalmával volt megállapítható az is, hogy a hajó falai nem függőlegesek. Azok a mintegy öt méter magasságban induló boltozati vállvonalig köröskörül átlagosan 15 cm-rel befelé dőlnek. A külső vakolat letisztítása után tűnt ki, hogy a hajó falai a két déli ablak felett hatvan centiméter magasságig eredetiek, utána körben vízszintes téglacsík húzódik, majd afölött a szentély újrafalazott felső részével megegyező, már függőleges barokk felfalazás emelkedik. Ebben helyezkedik el az addig is látható, a padlástérbe vezető délkeleti ajtó. A hajó és a szentély falainak alsó szakaszát, a hajón mintegy három méter magasságig durván négyzetesre nagyolt kövekből emelték. Ezt a kapu barokk szemöldökének magasságában záródó falszakaszt ott nagyméretű kősor zárja. Az e feletti falazat már vékonyabb, lapos kövekből készült. A barokk magasítás anyaga vegyesen kő és tégla. A fentiekből rekonstruálhatóan az ösküi kerek templom eredeti állapotában alig volt magasabb, mint mostani méretének kétharmada, bár eredeti párkányszintje ismeretlen. Patkóíves szentélyével, közel hét méteres belső átmérőjével, 90 cm vastag kőfalaival, a barokk kapu helyén levő, de ismeretlen formájú déli bejáratával, három kis ablakával minden szempontból beleillik a hazai korai, 11-12. századi rotundák sorába 17 . Építésének koráról nem maradt adat, a falu története sem ismert. A település neve, középkori formájában őskő, összetett név. Második szótagja a 15. századi birtokos Újlaki Miklós által építtetett kastély emlékét őrzi, miként sok magyarországi vár, Bátorkő, Boldogkő, Detrekő, Kékkő, Sólyomkő, Szarvaskő stb. A középkori magyar nyelvben ez sziklaormon ülő várat, jelen esetben kastélyt jelzett. A név első szótagja viszont a kastély felépítése előtti falunévvel, az ös-sel azonos. Ez a névforma először a veszprémi káptalan Szent László királynak tulajdonított, a 14. század elején 1082-es évszámmal átírt birtokjegyzékében olvasható. A falut ós-nek írták 1439-ben, sőt még 1488-ban is 18 . A nagybetűvel írt ős a régi magyar nyelvben személynév volt. Az Anonymus által feljegyzett krónikás hagyomány szerint így nevezték a honfoglalás alkalmával Veszprém megye területét megszálló Szalók nemzetség akkori fejét. A falu tehát nevében az ő emlékét őrzi. A mai Öskü a közeli és távolabbi környék településeivel együtt valóban a Szalók nemzetség nagy és összefüggő birtoktestéhez tartozott, de már a 11. század vége felé a veszprémi káptalan tulajdonában volt 19 . A rotunda építése a káptalan tevékenységéhez fűzhető. A hazai rotundák szakértője, GerversMolnár Vera azt a 11. század végére helyezte. Ezt az a helyreállítás közben tett megfigyelés is alátámaszthatja, amely szerint a templom belső falsíkját olyan lapos, 12-15 cm magas és 15-30 cm hosszú, elnagyoltan faragott kváderkövekből alaki-
