F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)
TANULMÁNY - Hoppe László: Késő gótikus méretrend Hans Hammer vázlatkönyvéből
talált méretek között a Magyarországon leginkább várható római, különböző német és osztrák, valamint a prága-boroszlói láb mellett a párizsi, krakkói és angol láb is előfordult. Ugyanakkor Lócsy Erzsébet, mint fent láttuk, a telkek kitűzésénél a párizsi lábat találta, azaz a jogi aktus során használt mértékegység nem egyezett meg az egyes épületeken jelentkező műszaki mértékkel. Azonban mindez önmagában nagyon kevés következtetést enged meg, annál is inkább, mert a vizsgálható formák nagy része töredékes és igen egyszerű, gyakran csak egy élszedés. A középkori építész maga volt kénytelen munkaeszközeit és szerszámait előállítani. A kőfaragó- és kőműveseszközökkel már sokan foglalkoztak, és megállapították, hogy azok kevés kivételtől eltekintve megegyeztek a maiakkal. A rajzoló- és kitűzőeszközökről sokkal kevesebb ismerettel rendelkezünk. A rajzeszközök közül egészen biztosan csak a körző és egyenes vonalzó, továbbá ezek mellett a fa vagy vas derékszög, a „vinkli" használatáról tudunk. Utóbbit, alkalmazásának néhány módjával együtt, Villard d' Honnecourt könyvében, az un. M2 mester rajzain több helyen is láthatjuk. 16 Ez a derékszög lehetett háromszög alakú eszköz is, ha a derékszög szárait egy átfogóval kimerevítették, de sem a 45, 30 és 60 fokos, modern háromszögvonalzó, sem a fejesvonalzó még nem létezett. Utóbbi eszközöket nem is lehet több méteres méretben előállítani vagy használni, tehát a kitűzési munka során más megoldásokat kellett alkalmazni. A természetes méretben való rajzolás során a körzőt valószínűleg zsineg végére szerelt kréta vagy kihegyezett pálca helyettesíthette, az egyenes vonalzót pedig a festékporral bekent csapózsinór. E nehézségek miatt volt kénytelen például Roriczer a fiáié nézetének megrajzolásához igen nehézkes eljárást előírni: a tengely két végpontjára derékszöget állíttat, ezekre felméreti a szélesség felét, majd a keletkezett metszéspontokat összekötteti. Fejes- és háromszögvonalzó nélkül ugyanis tényleg csak ilyen módon lehet a tengellyel párhuzamost rajzolni. 17 A derékszög előállítására Roriczer könyvében, a Geometria Deutsch-ban találunk példát. A könyv első feladata a „Winckelmass" készítését (tehát a derékszöget kitűző eszközét) mutatja be 8 , mai fogalmaink szerint szólva a Thálész-tétel alkalmazásával. Hans Hammer könyvében ábra nélkül szerepel egy leírás, amely szintén a Thalész-körrel való derékszögrajzolást magyarázza el, magát az eszközt „Massbrecht" '-nek nevezi. 19 Ha viszont a mérőeszközöket a műhely saját maga állította elő, akár házilagosan, akár a nagyobb építkezéseken rendszeresen jelen levő ács és kovács mesterek segítségével, akkor elvileg nem elképzelhetetlen, hogy mértékegységeiket is maguk határozták meg, függetlenül az országos, helyi vagy bármilyen más mértékegységektől. Itt újra meg kell ismételni a középkori építészeti gyakorlatnak azt a sajátosságát, hogy az adott szabályok követése mellett a mű tetszés szerinti valós méretben megvalósítható. Lehet, hogy a mértékegyeztetések nehézségei is részben ebből adódnak. Elképzelhető ugyanis, hogy valaki saját, önkényes mértékegységet használ, ilyenkor a szokásos mértékekkel való egyeztetés reménytelen próbálkozás. Ha egy mérték használatát más bizonyítékok - stíluskritikai egyezések, írásos adatok, stb. - nem támogatják, akkor lehet az egyezés puszta véletlen is, a belőle levont művészettörténeti következtetések pedig félrevezetőek. A mértékegység egyedi meghatározására pedig hiteles adat is van a korabeli forrásokban, mégpedig Hans Hammer vázlatkönyvében.
