F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)
KIÁLLÍTÁS - Lővei Pál: „Közép-európai barokk kezdeményezés"
barokk emlékei mellett 19-20. századi tárgyak is jócskán szerepeltek, azzal a megokolással, hogy az általuk reprezentált, máig élő vallásos hagyományok barokk eredetűek. Ezt a vonalat a kiállítás rendezői erősen túlzásba vitték. Már az andocsi kegyszobor 1938-as vagy 1980-as, hímzett palástjait se nagyon kellett volna bemutatni - különösen 18. századi „eredeti"- darabok híján -, de a lourdes-i Mária 19. századi eredetű kultuszát hirdető, teljességgel művészietlen fa és porcelán szobrok egész sorát kiállítani tökéletesen felesleges volt. Az első teremben barokk templomok fényképei mellett egy festett bádog korpuszú fa kereszt rekonstrukciója, valamint az útszéli kő- és faszobrokra, keresztekre utaló egy-egy Szentháromság-, Piéta-, Szent Antal-ábrázolás jelezte a zalai művészeti tájat - innen meglepő módon hiányzott a temetők bemutatása. Ezt követték a paraszti lakószoba - „tisztaszoba" - tárgyai, a „liturgikus tér" jórészt templomi eredetű alkotásai, egy képzeletbeli sekrestye felszerelése. Különösen az utóbbi rész más régiókból származó, 18. századi kolostormunkái (hímzett, gyöngyből fűzött, ereklyéket is tartalmazó, sajátos szentképei), 18-19. századi metszetei jelezték a földrajzi lehatárolás tarthatatlanságát. A múzeum nagytermét a búcsújárásnak szentelték. Az itt kiállított, erdőnyi templomi zászló és rengeteg fogadalmi tárgy között csak elvétve akadt valódi barokk alkotás. Kiemelkedett az anyagból egy Keszthelyen őrzött, nagyméretű Mária-kegyszobor, a Nagykanizsáról származó, donátoráról „Inkey-kereszt"-nek nevezett, életnagyságú, festetlen fa korpusz és a zalaapáti templom czestochovai kegykép-másolata, Mária és a Gyermek domborművű aranyozású ruhájával. Különleges színt jelentett a programok között a székesfehérvári jezsuita múzeumpatika öltözetős Mária-szobrokat bemutató kamarakiállítása. A zarándokok ezreit vonzó, híres, csodatevő Mária-szobrok családi használatra készült, kicsinyített, fából faragott változataiból gyűjtött össze ötöt Szilágyi Júlia textil tervező. (Egyikőjük a Somogy megyei Andocs, egy másik a magyarok által igen látogatott stájerországi Mariazell Máriáját másolta.) A lemeztelenített, álló vagy ülő, esetleg szoknya alakú favázra állított szobor-vázak frivolnak ható fényképei mellett az eredeti alkotások mai tervezésű, de a hagyományokra utaló öltözetekben kerültek bemutatásra. A helyszíni és a kiállított alkotások ritka egységét reprezentálta a Csongor Dénes magángyűjtő barokk metszetanyagát bemutató kiállítás a Zichy grófok egykori városi palotájában Győrött. Az 1980-as évek egyik látványos műemléki kutatása és helyreállítása során talált és restaurált, 17-18. századi falfestésekkel ékes teremsor két, bibliai illetve gáláns világi témákkal ékesített helyiségében helyet kaphattak az ábrázolások német metszetelőzményei, jól illeszkedve a nagy központi tárlatoknak a barokk nemzetek feletti voltát hangsúlyozó, a művészi alkotás folyamatát is bemutatni szándékozó koncepciójához. A hivatalos és szatellit-kiállítások kiegészültek néhány további bemutatóval, amelyek ugyan nem deklaráltan, de tematikailag egészben vagy részben kapcsolódtak a barokk programhoz. 1992 őszén Pozsonyban, 1993 nyarán Bécsben szenteltek életmű-kiállítást a barokk legkiemelkedőbb osztrák szobrászának, Georg Rafael Donnernek; a tárlat sikeresen töltötte be a poznani szobrászati bemutató egyik fehér foltját. A burgerlandi Fraknó/ Förchtenstein ma is Esterházy-tulajdonban lévő várában arra talált a látogató a történelmi Magyarország területén ritka példát, milyen is
