F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)

KIÁLLÍTÁS - Lővei Pál: „Közép-európai barokk kezdeményezés"

fontos egyetemi központjairól, jezsuita főiskoláiról is hírt adva - Prága, Bécs, Kassa (KoSice, Szlovákia), Nagyszombat (Trnava, Szlovákia), Graz. A bécsi udvar metszeteken ábrázolt lovasbemutatói, operaelőadásai, a Rubens-tanítvány Jan Thomas kicsiny olajképei, a színházi kosztümben lefestett I. Lipót császár és Margarita Theresa császárné ábrázolásai az udvari pompa környezetében fogantak, távol az egykorú tézislapok török fölött triumfáló császárképmásaitól. Különlegesség volt a tucatnyi festő-önarckép, amelyek időbeli behatárolására Johann Felpacher 1638-ban készített, Apellés a szép Pankaspét festi dmű műve, illetve Johann Martin Schmidt (Kremser Schmidt) A festő és családja című, 1790-ben készült képe szolgált. (A prágai és a székesfehérvári kiállításokon is volt néhány további, hasonló portré illetve múteremábrázolás.) A művészi alkotás folyamatában engedett betekintést a legjobb 18. századi közép-európai mesterek készítette, bravúros festett vázlatok sorozata, valamint Johann Lucas Kracker Szegeden őrzött toll-vázlatai és a nem is oly régen komoly meglepetést keltve felbukkant, szobrászati mintalapokat tartalmazó, a 17. század utolsó harmadából származó ún. Pécsi vázlatkönyv. Néhány nagyméretű oltárkép sajátos vagy ritkán előforduló ábrázolásával tűnt ki: Köpenyes Madonna mint Magyarország patrónája (1666/67, az árpási plébániatemplomból), Szent Januarius vértanúsága (Girolamo Pesce, 1727, Vác, Püspöki Könyvtár); Solanói Szent Ferenc indiánokat keresztel (Johann Lucas Kracker, 1770, Eger, Érseki Szeminárium); Oltárkép a „Jó tanács anyja"-kegykép ábrázolásával (Dorffmaister István, 1781. Sopron, Szent György-templom). Székesfehérváron három egymáshoz közeli helyszínen rendezték a Zsánermetamorfózisok - világi műfajok a közép-európai barokk művészetben címet viselő, változatos anyagú tárlatot. Az Esterházy-család grófi ágának egykori városi palotájában a télikert céljára trópusi és mérsékelt égövi, állatábrázolásokkal tarkított tájjal az 1770-es években kifestett, néhány éve restaurált helyiségben állat formájú holicsi fajanszedények, állatábrázolásos bécsi porcelántálak kaptak helyet. A szomszédos szobában kiállított, megnyerő állatcsendéletek is helyenként közvetlenül kapcsolódtak a falkép vörösbegyés lepkemotívumaihoz. A képek közül Franz Michael Sigismund von Purgau két nagyszebeni festménye a 18. század első feléből, talajmenti vegetáció és állatvilág ábrázolásával, valamint Johann Rudolf Byss 1704-ben festett, Prágából kölcsönzött, madaras tája külön is kiemelendő. A természetrajzi metszetek ismeretéről és pontos természetmegfigyelésről tanúskodó ábrázolások egymás mellett olyan megállapításokra is módot adtak, mint például a gyíkok beállításának és pikkelyes bőrük festéstechnikájának hosszú ideig azonos jellemzői (Talajmenti vegetáció, Carl Wilhelm de Hamilton követője, 1650, illetve közép-európai festő, 1700 körül). (A kiállítás előmunkálatai és a katalógus összeállítása során a különböző ábrázolási műfajok, elsősorban az állatábrázolások korábbinál pontosabb csoportosítására is sor került.) Az Esterházypalota intimitást kívánó állatcsendéletei, tájképei, vadászjelenetei mellett egy másik helyszínen a csataképek és életképek, egy harmadikon pedig a növénycsendéletek és a portrék bemutatója szerveződött. Kiemelkedő volt néhány további nagyszebeni kölcsönkép, így Stranover Tóbiás két 18. század eleji növénycsendélete, vagy Martin Dichtl sváb parasztot és parasztnőt ábrázoló képei 1669-ből. Még további nagyszebeni kettős festményekkel együtt arra is utaltak, hogy a Brukenthal Múzeumba alighanem olyan főúri kastély-gyűjteményekből kerültek, amelyek a falak szimmetrikus beborításával